Mikor bevittem a rózsát egyszer csak kiesett belőle egy kártya.

-         Mi ez még egy kártya?- megnéztem és egy telefonszám volt rajta. Hirtelen nagyon megörültem.- Csak nem Kimi száma? Most mit csináljak felhívjam vagy ne de ha felhívom mit mondok neki?- vettem egy mély levegőt és tárcsáztam. Kicsöng…

-         Hallo!- szólt bele egy csengő női hang.

-         Ez Kimi Räikkönen szám?- kérdeztem kicsit félénkem a meglepődöttségtől.

-         Nem ez Jenni Dalhman telefonja.

-         Elnézést téves számot hívtam.- és le is csaptam a kagylót.

Leültem a kanapéra mert nem tudtam, hogy mi ez az egész. ”Ő minek tenné bele a nekem szán csokorba egy nő telefonszámát? Vagy ez a barátnője lehet… vagy netalántán a felesége? Ezek szerint csak szórakozik velem? Ez nem lehet igaz!” Elfeküdtem a kanapén és csak ezek a kérdések jártak a fejemben majd elnyomott az álom. Éjjel rémálmaim voltak. Mindig csak azt láttam magam előtt, hogy egy nővel elsétál a repülőtérre és itt hagy.

Hajnalodott és megcsörrent a telefonom. Magántelefonszám volt.

-         Hallo!- szóltam bele.

-         Szia te drága! Megkaptad a rózsát?

-         Szia te vagy? Megkaptam de hozzá még valamit de az nem telefontéma szerintem.

-         Jó akkor nyolcra érted megyek és elmegyünk valahova reggelizni úgy jó lesz?

-         Persze megfelel. Akkor nyolckor szia.

-         Szia!

Ránéztem az órámra 7 óra volt. Elmentem letusoltam majd a tükörben megláttam a tükörképem egy rémség nézett vissza. Úgy látszik a rossz álmok megtették a hatását. Megpróbáltam rendbe hozni magam már amennyire lehetett. Majd meghallottam egy kocsi dudáját kinéztem az ablakon és ott állt a ház előtt. Felkaptam a kabátom és lesiettem hozzá.

Most egy szál de még mindig vörös rózsával lepett meg és persze egy váratlan puszival az arcomon. Bátor tett volt.

-         Szia! Virágot a virágnak!

-         Köszönöm szépen.- mosolyogtam rá. Beültünk az autóba mert kint nagyon hideg volt.

-         Na hova menjünk?- kérdezte félénken. Az arcáról csak annyit lehetett leolvasni, hogy lehet megbánta az előző tettét.

-         A közelben van egy nyugis kávézó oda szoktam járni.

-         Hát akkor oda megyünk. És mi volt az amit nem tudtál elmondani telefonban?

-         Majd megbeszéljük a kávézóban.

Végig csöndben ültünk egymás mellett már már idegesítő volt ez a csend. De hamar oda értünk. Bementünk a kávézóba és leültünk egy kis asztalhoz.

-         Elnézést két kávét meg két brióst kérünk.- szólt a pincérnek.

-         Rendben mindjárt hozom.- és már megint kettesben voltunk.

-         Na most már elárulod mi miatt vagy ennyire titokzatos?- közben megfogta a kezem de én elhúztam amire nem igazán számított.

-         Tegnap a csokor mellé mellékeltél egy telefonszámot amit én fel is hívtam de egy nő vette fel és azt mondta, hogy ez a szám Jenni Dalhman száma. Most csak szórakozol velem vagy nem?

-         Én nem mellékeltem semmi féle telefonszámot a virághoz. Ám erről a nőről mármint Jenniről el kell mondanom valamit.- látszott rajta, hogy tetszik neki, hogy kicsit mintha féltékeny lennék.

-         Hallgatlak. De nem féltékenységből kérdeztem csak szeretném tudni, hogy hányadán állunk.

-         Hát hol is kezdjem. Jobb lesz ha a legelején. Szóval…