Még aznap mikor szakítottam Kimivel haza utaztam. Szomorú és összetört voltam. Úgy éreztem, hogy ezen a világon velem már semmi jó nem fog történni. Én csakis a rosszat kapom az élettől hiszen eltűnt az öcsém, szakítottam azzal a pasival akit mindennél jobban szerettem, eldobtam a karrierem ezért a pasiért és még sorolhatnám mit megtettem Kimiért. Ennyi csalódás után úgy éreztem magam mint akin át hajtott egy úthenger.

Napokig csak sajnáltattam magam. Egy valaki tudott csak megvigasztalni az a cicám volt. Érezte, hogy szomorú vagyok ezért odafeküdt az ölembe és elkezdett dorombolni és így sikerült megnyugodnom. Talán egy héttel azután, hogy hazaköltöztem hívott a nyomozó. Friss híre voltak amik rögtön elkergették a búmat. Végre megtalálták az öcsémet és itt van a városban csak éppen egy kórházban fekszik mert egy kicsit elbántak vele. Amint megtudtam rohantam a kórházba. Amikor megláttam egy picit megijedtem mert egyáltalán nem hasonlított Lucasra inkább egy hajléktalanhoz aki már évek óta az utcák lakója. Odamentem hozzá majd leültem az ágyára és megfogtam a kezét.

-         Szia!- mondta kicsit nehézkesen.

-         Szia! Hogy vagy?

-         Hát már egész jól bár voltam már jobban is. És hogyhogy itt vagy?

-         Ezt most miért kérdezed?

-         Nem Finnországban lenne a helyed Kimi mellett?

-         Nem, mert szakítottunk! –amint kimondtam könnyes lett a szemem mivel a szívem mélyén még mindig nagyon szerettem.

-         Micsoda? Miért?

-         Megcsalt, de most ne erről beszéljünk hanem arról, hogy hol voltál hónapokon keresztül.

-         Picit elhagytam önmagam és egy olyan bandába keveredtem amibe nem kellett volna.

-         És ők tették ezt veled? –Lucas csak némán bólintott.- Értem. És miért nem hívtál fel, hogy bajban vagy?

-         Mert azt hittem egyedül is megtudom oldani az ügyet.

Még beszélgettünk egy kicsit aztán szólt a nővér, hogy most már hagyjam pihenni. Miután kijöttem a kórházból rögtön megszólalt a telefonom Kimi hívott, de én inkább kinyomtam. Egyszerűen nem volt erőm beszélni vele. Hazaérve azt gondoltam végre nem fog senki zavarni, de tévedtem. Egy rég nem látott ismerős jött aki éppenséggel nem volt „rég nem látott kedves ismerős” kategóriába tartozó. Sajnos Jenni gondolta úgy, hogy bosszant még ő is egy kicsit. Érdekes módon békés szándékkal jött bár mégis Kimi lett a téma.

-         Hallottam, hogy szakítottatok. –mondta kárörvendőn.

-         Igen és mi közöd hozzá?

-         Jó azért ennyire ellenségesnek nem kellene lenned.

-         Még hogy ellenségesnek! Nem is tudom ki akart megölni vagy csak rám ijeszteni egy balesettel! –vágtam vissza kicsit emelt hangon.

-         Jó nyugi. Azokra van magyarázatom.

-         És miből gondolod, hogy érdekel is az engem?

-         Látom rajtad, hogy majd megöl a kíváncsiság, hogy megtudd mit miért tettem! –teljes mértékben igaza volt most.

-         Hát akkor mondjad.

-         Tudod régen én is ilyen voltam mint te addig amíg nem találkoztam a „nagy Ő-vel”, legalábbis annak hittem.

-         Ő volt Kimi? Ugye?

-         Igen. Na szóval ott tartottam, hogy találkoztam vele. Hónapokig dúlt köztünk a szerelem. Én mindenhová elkísértem, segítettem neki és a támasza voltam. Majd amikor egyik este elmentünk egy klubba, hogy kieresszük a gőzt ő szépen ott a szemem láttán megcsókolt egy csajt. Persze rögtön ott hagytam, de ő mégis valahogy visszakönyörögte magát. Újra jó volt minden pár hónapig. És megint egy ilyen szórakozóhelyen úgy gondolta, hogy szórakozik más lányokkal is. Szóval újra megcsalt és ott végleg véget ért a kapcsolatunk. Én többé nem beszéltem vele és akit csak tudtam elijesztettem tőle. Mivel tudtam, hogy soha nem fog megváltozni. Téged is megpróbáltalak elijeszteni, de te makacsabb és kitartóbb voltál. A baleset után meg el kellett tűnnöm egy rövid időre. De úgy látszik rájöttél te magad, hogy Kimi valójában milyen ember.

-         Befejezted?

-         Igen.

-         Köszi, hogy el mondtad de őszintén nem igazán hatott meg. Most már mehetsz is. –tessékeltem ki a lakásból Jennit.

-         Jó te tudod, hogy mit csinálsz. Én már ennél többet nem tehetek. Szia!

-         Szia!

El sem hiszem, hogy végre elment. Utálom ezt a csajt bár abban amit mondott mégis lehet egy kis igazság. Alighogy becsuktam az ajtót újra elkezdett csörögni a mobilom. Már megint Kimi hívott, de én ismét elutasítottam a hívást.