Bementünk a hatalmas házba. Tényleg hatalmas. És szép!

     - Nem rossz egyedül ebben a nagy házban? – kérdeztem Kimit, miközben körülnéztem.

     - Már nem. – vigyorgott.

     - Ahha. Értem.

     - Na szóval. Van az emeleten egy szoba egy nagy ággyal, és egy itt lent egy egyszemélyes ággyal. Majd én itt lent alszok, ti menjetek az emeletre.

     - Szó sem lehet róla. – szólalt meg Liz barátném – Majd én alszom lent, ti pedig menjetek fel. Én amúgy is szeretek magamba lenni, gondolkozni…

     - De biztos nem baj? Biztos egyedül akarsz…? – kérdeztem.

     - Most mondom! Ne aggódjatok már! Nem visz el a mumus. – nevetett.

     - Oké. – mondtam, majd Liz bement a szobájába, Kimi pedig segített nekem felcipelni a cuccaimat az emeletre. Kimi leült az ágy szélére, én pedig kipakoltam a legszükségesebbeket.

     - Te mit gondolsz Nickről? – szólalt meg Kimi

     - Nekem semmi bajom vele. De Liz nagyon nem bírja őt, és ez kölcsönös. De…

     - De gyanús, nem?

     - De! De te mire gondolsz pontosan? – kérdezetem

     - A vak is látja. Szerelem első látásra, vagy mi. Ezek ketten, nem adok 2 napot és elválaszthatatlanok lesznek. Csak a büszkeség belőlük.

     - Igazából, erre én is gondoltam. Mindkettőjükben megmozdult valami, úgy veszem észre. De jót civakodnak ketten. – mosolyogtam – De hogy érted azt, hogy 2 nap? Olyan gyorsan nem hiszem.

     - És ha… rásegítenénk kicsit? – kérdezte sunyi mosollyal

     - Hát nem szép dolog kerítőnőset játszani…De benne vagyok. – nevettem – De mit akarsz csinálni? Mert ha sikerül és megtudják, hogy kavartunk…

     - Majd kitalálok valamit. – mondta, és láttam rajta, hogy forgat valamit a fejében.

Lefürdött mindenki, majd a konyhába mentünk valami vacsora féléért kutatni.

     - Liz, azt hiszem, minket holnap vár a bolt. – mondtam Liznek, mikor a hűtőbe néztem. Szinte teljesen üres. Nem csoda, Kimi napokig nem is volt itthon. Végül sikerült összedobni valami szendvics-szerűt.

     - Liz, neked mi bajod Nickel? – kérdzte Kimi

     - Az ami neki velem. – hangzott a rövid válasz

     - És neki mi baja veled? – kérdeztem

     - Azt tőle kell megkérdezni. – mondta és nagyot harapott a szendvicsbe. Kimi pedig elégedetten kacsintott rám.

     - De mégis. Csak van valami oka amiért nem bírod. Nekem azelőtt sosem mondtad, hogy nem szimpi. – folytattam a faggatást.

     - Akkor most mondom. De nem bánnám, ha békén hagynátok ezzel a Nick témával! – emelte fel a hangját. – Kimivel értetlenül néztünk össze, majd Liz. – Bocs, nem akartam kiabálni. – folytatta Liz – De most inkább megyek aludni. Sziasztok és jó éjt. – mondta, majd felállt az asztaltól, és elvonult.

Én is felálltam, és pakolni kezdtem magunk után.

     - Hagyd, majd én. – fogta meg Kimi a kezem. Én csak mosolyogtam és hagytam, hogy pakoljon. (de gonosz :p J) Fogtam magam és kimentem Ajaxhoz. Már sötét volt. Leültem a bejárati ajtó előtt a lépcsőre, Ajax pedig lekuporodott mellém, és a fejét az ölembe tette. Ültem, simogattam Ajax fejét, és bámultam magam elé. Olyan jó most itt. Liz, Kimi, Ajax, és a csodás hely… Itt még a hold és a csillagok is szebbek az égen. Rövidesen arra eszméltem fel, hogy Kimi egy plédet terít a hátamra és egy szó nélkül leül mellém. Megölel, én rámosolygok. Egy szó nem esik. Percekig csak ülünk, majd Kimi rám néz. Jelez, hogy be kellene menni, mert hűvös van. Igent bólintok. Felállunk, Ajax csalódottan bekullog helyére, mi pedig bemegyünk. Nehéz nap volt, de valahogy nem éreztem magam fáradtnak. Elindultunk az emeletre, de megálltam a tükör előtt, és vetettem egy pillantást a fejemen lévő sebre.

     - Fáj? – kérdezte Kimi.

     - Nem – mondtam és bementem a szobába. Leültem az ágyra. Hamarosan Kimi is megjelent.