"Nem anyu, biztos. Pesten maradok az Operettszínházban. Ne aggódjatok, majd lesz valahogy"- tettem le a telefont, miközben csomagoltam. Nos, igen. A Budapesti Operettszínház azonnal átvesz magához, nem kell aggódnom a karrierem miatt, de azért hiányozni fognak az itteni kollegáim. Ezt a búcsú partim is bizonyította, ugyanis sikerült elbőgnőm magam miközben nekem énekeltek. Annyira aranyosak voltak, nagyon megkedveltem őket. Azért 1 év az mégis csak 1 év, nem? Ha belegondolok, mi lett volna ha...., de mindegy is. Nincsen ha. Ez van és kész. Azt hiszem már nem is szeretem Vilmost, így pedig nincs értelme akár tovább maradnom egy-két napot is. Lezártam magamban ezt az ügyet, szép volt, meg minden, de vége. Így kellett történnie, ebben biztos vagyok, mégis szorít belül valami. Talán az emlékek, nem számít. Megyek a reptérre, nincs több dolgom itt, akitől akartam elbúcsúztam, szóval készen állok a hazatérésre. A reptérre legyen szíves-szóltam a taxisnak, aki ki is vitt oda. Legnagyobb meglepetésemre iszonyú sokan vártak rám a nevemet skandálva, tapsolva, énekelve a dalokat, amiket én is énekeltem. Megható volt látni, hogy az emberek mennyire a szívükbe zártak. Alig akartak elengedni a géphez, de végül beszálltam, a gép pedig felszállt.Annak a gépnek,ami egyszer felszállt, annak le is kell szállnia. Az enyém is leszállt. Délután landolt Budapesten, Ferihegyen, ahol a rajongók, a sajtó már várt rám. A családommal direkt megbeszéltem, hogy majd én megyek hozzájuk, itt úgyse tudnánk beszélgetni. És milyen igazam lett. Kiosztottam pár aláírást, adtam egy-két interjút, majd pánikszerűen elhagytam a helyszínt, elfáradtam, de komolyan. Nem szeretem azt, hogy minden lépésemet követik és figyelik, most egy kis nyugalomra vágyom, de ez csak álom marad. A baj az, hogy hirtelen jött meg az ismertség, amit most jöttem rá, nem bírok elviselni mindig. Néha magányra vágyok, ahogy most is. Nem kell, hogy sajnáljanak, megértsenek, csak hagyjanak békén, hadd zárjam le magamban végleg Angliát. Ezért is jöttem el onnan. Talán itt rálelek az igazi boldogságra, nem fogok álkapcsolatban élni, ahogy Vilmos mellett tettem. Ezek jártam a fejembe, amikor megérkeztem régi-új lakásomba, egy kis garzon a város szívében, de nekem megfelel. Este korán lefekszem, mert reggel korán a színházban kell lennem, megismerkedni az új kollegáimmal.