Valószínű belé is, mert ahogy nézett az elmondhatatlan volt. Aztán közelebb jött hozzám és húzott engem is, és megcsókolt. Hé!Mit csinálsz?-kérdeztem, de válasz helyett mégegyszer megcsókolt, de most már hosszabban. Ezt nem lenne szabad-suttogtam, de lassan engem is hatalmába kerített a vágy és visszacsókoltam. Miért ne lenne szabad?Ha egyszer mindketten akarjuk-felelte, s lassan elkezdte kigombolni a blúzomat, tiltakoznom kellett volna, de nem tettem, nem ment. Engedtem hát a kísértésnek, s lehúztam a pólóját. Magam se hittem el, de megtörtént. Ott feküdtem a karján, de nem bántam meg, amit tettünk. Talán soha nem éreztem még ilyet, ez egészen más érzés volt, mit például Vilinél. Ha jól belegondoltam, már nem is fájt, ha rágondoltam, semmit nem éreztem. Valami teljesen új kerített hatalmába, valami új és fantasztikus............Ahogy feküdtünk a kanapén, éreztem ahogy ver a szíve, s csak hallgattam. Nem kellett semmit se mondanunk egymásnak, mindent értettünk. Hihetetlen-szólaltam meg pár perc múlva. Micsoda, kicsim?-kicsim?jól hallottam?így szólított? Minden hihetetlen, nem?Itt vagyunk, együtt-feleltem  Számomra nem az, sőt. Rájöttem mi az, hogy szerelem első látásra-mosolygott rám és csókolt meg Ezt nem hiszem el, szerelem első látásra?Hát tényleg létezik-gondolkoztam el, IGEN, létezik. Komolyan mondod, vagy csak szórakozol?  Nem elég bizonyíték, hogy itt vagyunk, hm?Nem tudtam szabadulni az arcodtól, amióta Silverstonba összeütköztünk. -én sem;vallottam be saját magamnak. Közben elkezdett kint besötétedni, így a lakás is félhomályba borult . Csak tudnám, hogy most mi lesz?  Mi lenne?Szeretlek Laura, nem akarom ezt tovább titkolni, de ha gondolod...  Nem-szakítottam félbe Nem titkolózunk.........."Nem bírok titkolózni hosszú távon, de ha nem muszáj, akkor ne verjük nagy dobra"-fejeztem be a mondatom "Ahogy akarod"- adott puszit az arcomra, aztán így aludtunk el. Reggel nekem sajnos korán kellett kelnem, mert próbálunk ma is, így óvatosan kibújtam Kimi karjai közül, majd kiosontam felöltözni, a lehető legkisebb zajt csapva, de nem voltam elég halk és ő is felébredt. "Bocsi, nem akartalak felébreszteni"-bújtam hozzá "Semmi gond, színházba?" "Aha." "Bevigyelek?" "Ha nem vagy túl fáradt, akkor létszi, késésbe vagyok" "Rendben, 2 perc és indulhatunk." És tényleg 2 perc múlva talpig felöltözve állt előttem, miközbe én még a cipőmet húztam. "Oké, mehetünk"-mondtam miután felhúztam a cipőmet. Lementünk a parkolóba, kinyitottuk az ajtókat és szinte egyszerre beszálltunk. Bekötöttük magunkat, aztán elindultunk. "Próba után érted jöjjek?" "Ha gondolod és nincs más dolgod" "Nincs más igazából, kiraklak, aztán elmegyek a hotelbe, összecsomagolok pár holmit" "Értem, s amúgy meddig tudsz maradni?" "Ezt hogy érted?"" Úgy, hogy még soha nem volt hozzád hasonló szerelmem, és nem tudom, mikor mi a dolga, a versenyhétvégéken kivül." Igazából, most 3 hét szünet van, de gyakorlatilag, 1,5 hét a szabad, a többi a tesztek, meg a megbeszélések ideje." -válaszolt, én meg bólintottam miközbe befordultunk a Nagymező utcába. Azt hiszem most jöttem rá, hogyha én és Kimi..., akkor mit vállalok el, de mindent a szerelemért. Kimi leparkolt a színház előtt, én pedig adtam neki egy puszit és kiszálltam az autóból, pont mikor Árpi is megérkezett. "Laura!"-kiabált ki Kimi:"Csörgess meg majd" "Oké!" Árpi rám nézett, méregetett, én meg mielőtt bármit is mondhatott volna:"Ne szólj semmit." "Miért, akartam?"-nyitotta ki vigyorogva az ajtót előttem.