Nagyon furcsa volt számomra ez az egész közeg, ami a Paddock-ban fogadott. Még akkor is, ha anno Vilmos mellett hozzákellett szoknom a csillogáshoz és ismertséghez. Ahogy végig sétáltunk, minden szem ránk meredt és kisérte végig az utunkat, ami engem rendkívül zavart, de tényleg. Kimi valószínű észerevette rajtam, hogy feszengek, ezért kicsit közelebb húzott magához és próbálta kikerülni a kiváncsi tekinteteket. Végre-valahára odaértünk a Ferrari főhadiszálláshoz, bár megvallom őszintén összeugrott a gyomrom, amikor beléptünk, pedig mindenki helyesen mosolygott rám, de akkor is. Csáó!-köszöntötte Kimi a munkatársait, akik szintén köszöntötték őt, majd engem is, amikor bemutatott nekik:Ő itt Laura,a kedvesem, kérlek fogadjátok kedvesen.A csapattagjai tényleg nagyon kedvesek voltak hozzám, mikor Kimi elköszönt, mielőtt elment tesztelni, azért mégegyszer megkérte a személyi edzőjét Markot, hogy vigyázzon rám:Ne izgulj Kimi, minden rendben lesz, figyelek illetve figyelünk Laurára.- mondta Kiminek, aki nagy nehezen beszállt az autójába és kihajtott a Box-ból. Gyere Laura, adok neked egy fülhallgatót, ha akarod körbe is vezetlek itt -mondta kedvesen Mark. Kicsit megnyugodtam volna, ha a szerelmem nem egy alacsony építésű pokoli gyors szerkezetbe ült volna, illetve vezette volna azt. Egy darabig néztem a monitort, de hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való.Nem bírják az idegeim, na ez Mark-nak is szemet szúrt, és inkább elhívott, hogy körbe vezessen, mielőtt szívinfarktust kapok, meg is jegyezte:Gyere, inkább megmutatok egy-két dolgot mielőtt itt nekem szívinfarktust kapsz, aztán a végén még én kapok Kimitől, hogy miért nem vigyáztam rád-vigyorgott rám, én meg nem ellenkeztem túlságosan ez ellen a remeknek vélt ötlet ellen. Végtére is, senkinek se lenne jó, ha én elhaláloznék itt.