Hát te?Nem mintha zavarnál, de nem hétfőn kellett volna jönnöd?-kérdezte Gyuri De, de azóta változott egy-két dolog. Igazán nem fontos. Minden OKÉ?-kérdezte Árpi Persze, miért kérdezed? Azért, mert ki vannak sírva a szemeid. Nem számít, semmiség. Inkább... Ha arról akarsz mesélni, hogy meghívást kaptál Angliába, elkéstél. Már mindent tudunk. Igen?Akkor minden szuper. Szóval ki tart velem? A távollétedben már eldöntöttük, ha nem baj-jött be a direktor úr Remek. Kikkel utazunk? Úgy gondoltuk, hogy 3 musicalre építünk.A Rómeó és Júliára, az Elisabethre és a Rudolfra.Így Dóra, Attila, Zoli, Kata, Zsolt, Árpi és természetesen te mennél. Rendben-bólintottam, bár nem szeretem, ha kész tények elé vagyok állítva. Szívből szeretnivel nyitunk, holnap hídjával zárunk.Már mindenki tudja a dolgát, márcsak neked kellene Árpival összepróbálnod a Rudolfot, és össze egyeztetni a ruhákat. Értem, milyen ruhákra gondoltatok? Bordó hosszú estélyi a hölgyeknek, a férfiaknak meg fekete öltöny, bordó nyakkendővel. Látom már minden megvan tulajdonképp.Akkor most próbálunk? Igen, de azt szeretném, ha te külön is énekelnél angolul a Rudolfból pluszba. Szívesen-mondtam, majd elkezdtünk próbálni... Hét végére igazán jól összerakott műsorunk lett, bátran repülőre szálltunk. Szóval mi a baj?-faggatott már a repülőn ülve Árpi. Mondtam már, hogy semmi. Ugyan már Laura, ne etess. Barátok vagyunk, ismerlek. Egész héten mégcsak nem is nevettél velünk, pedig te mindig szoktál.Ráadásul előbb hazajöttél Olaszországból, ez nem te vagy. Igazad van, tényleg van bajom elég. Szakítottunk Kimivel.-nyögtem ki Miért? Mert megakarta tiltani az angliai fellépésemet, összevesztünk és ott hagytam.Nem illettünk össze. Sajnálom, szép pár voltatok. Lehet, de már nem számít. Ami volt, elmúlt. Nincs remény a békülésre? Remény az mindig van, de esély nincs sok. Azóta nem is beszéltünk.Ennyi volt. Biztos szégyelli magát, de a nyakamat rá, hogy keresni fog. Jaj Árpi, te örök álmodozó, te-gondoltam, miközben a gép leszállt.....