Mit csinálsz?- jött a konyhába Kimi, talán a hasa hozta. Főzök- kevergettem a szószt.  Komolyan?- nézett rám hitetlenkedve Te tudsz főzni? Mesterszakács nem vagyok, de egy éves-savanyú mártást összetudok hozni-feleltem kevergetés közbe Megkóstolod?- emeltem ki a fakanállal egy kicsit Persze-hajolt oda, én meg a tenyeremmel megfogtam az állát. Ez isteni!Nagyon finom!Mikor eszünk? Pár perc, mit kérsz hozzá rizst vagy tésztát? Szerintem tésztát, nem vagyok én kínai-nevetett Jó, akkor ha felnyúlsz abba a szekrénybe, ott találsz, vedd ki létszi, addig én kevergetem a szószt –mutattam  rá a szekrényre Ez az?- lóbálta Igen, az-nyúltam érte, majd levettem a tűzhelyről a szószt és felraktam főni a tésztát. Addig is-lépett mellém szorosan Kimi, s elkezdte kigombolni a blúzomat.  Mit csinálsz?- fogtam meg a kezét  Előre hozom a desszertet-csókolt meg, majd hirtelen felkapott, és bevitt a szobába, ahol befejezte, amit elkezdett. Na persze a tészta teljesen szét főtt, s felismerhetetlenné változott a vízbe, így maradt a félkész rizs, s a kínai életmód, bár egyikünk sem bánta igazán. Gyors megterítettem, amíg Kimi magára húzott egy pólót, hogy ne boxerban üljön az asztalhoz, igaz ki látta volna rajtam kívül. Leültünk megebédelni, mindketten farkaséhesek voltunk, alig maradt valamennyi szósz és rizs a 4 adagból, már épp kezdtünk elpakolni, amikor csöngettek. Kinyitod?- kérdeztem Kimit, aki bólintott és már ment is, olyan figyelmes és kedves. Laura! Gyere létszíves!- kiabált be, én meg megtöröltem a kezemet és kiléptem az ajtó elé, ahol Gyuri állt a bőröndjeivel, elképedve rámeredtem, ő meg szórakozottan köszöntött:Szia Laura!Bocsi, hogy így rátok török, de akadt egy kis problémám-nézett a csomagjaira.  Szia Gyuri!És mi lenne az?-tértem magamhoz  az első sokk után. Szakítottam Lénával, és hát kidobott a lakásból, nincs hova mennem. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy nem maradhatnék-e itt pár hétre, amíg találok valami új kecót.  Nem is tudom, szóval, hát….  Értem, mindegy, majd csak elalszok valahol- hajtotta le a fejét, s már indult is volna.  Ne!Várj!Végül is egy-két hét nem a világ, nyugodtan maradj-szóltam utána, erre ő kapásból átölelt, amit a párom nem vett túl jó néven, szúrósan nézett rá. Amíg Gyuri behordta a cuccait, addig én felvázoltam Kiminek a helyzetet, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy boldog volt a ténytől, hogy Gyuri pár hétig hozzám költözik. Szuper, nem hiszem el, hogy nincs máshová mennie-mondta  Kérlek Kimi, ne legyél már ilyen, ez csak átmeneti állapot, ő a barátom és szeretnék neki segíteni, aminek semmi köze a mi kapcsolatunkhoz-öleltem át.  Na persze, aztán majd nőket hord fel késő este, meg benyit hozzánk véletlenül, szuper lesz-mormogott a nem létező bajsza alatt, de szerintem megértette a szitut.  Behordtam mindent-lépett be Gyuri a konyhába.  Remek, elférsz a nappaliba?    Hát persze, hogy elférek. Megígérem nem fogok sok vizet zavarni-mondta ezt már angolul, hogy Kimi is megértse. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ebből mi fog kisülni……