Laura!- szólt utánam Árpi, mielőtt még beszálltam volna az autóba, hogy elinduljunk Belgiumba.   Mondd, mi a baj?-zártam le a csomagtartót, Kimi meg beszállt indulásra készen.  Figyelj, tudom, hogy Belgiumba készülsz, de…   De mi?!- sürgettem    De kaptunk az itteni színháztól egy felkérést ma estére, valami jótékonysági est lesz.    Jó, gondolom menni fog.    Persze, de mind a nyolcunkat meghívták, most nem mehetsz el.    Ez igazán nagyszerű- dühöngtem, majd előrementem és elmondtam Kiminek a hírt. Nem fogadta túl jól a dolgot, kiakadt rendesen, bár kiabálni nem kiabált. Bár az is jobb lett volna, mint ez a szótlansága. Egyszerűen kiszállt, kivette a bőröndjeimet, majd egyszerűen fogta magát és elhajtott, el se köszönt. Persze próbáltam utolérni a mobilján, de hasztalan, kikapcsolta azt. Tiszta görcsbe volt a gyomrom egész nap, egyszerűen pocsék kedvem volt. Folyton Kimin járt az eszem, és azon, hogy mit gondol és csinál most. Szia!- köszönt Gyuri és leült velem szembe a hotel kávézójába, ahol már egy órája kevergettem a kávémat. Felnéztem, majd halkan mormogtam egy „sziát”.  Hallom mi történt. Biztos lehiggad, mire odaérsz majd.-próbált vigasztalni  Biztos - mondtam cinikusan De tudod mit?Én biztos nem higgadnék le, ha az utolsó pillanatba faképnél hagyna a versenyzésre hivatkozva-álltam fel, most először éreztem, hogy nyűg a színészség. Utolsó elkeseredésembe felhívtam Ramit:Szia Rami!Laura vagyok.     Szia Laura, mondd!   Megszeretnélek kérni egy szívességre.   Mire?    Elmennél Belgiumba Kimihez?    Miért, te nem vagy ott?    Nem, közbe jött valami és…   Értem, nézzd. Szívesen segítenék és elmennék, de inkább kimaradnék ebből, az öcsém nem szereti, ha túlzottan belemászok az életébe. Megértesz, ugye?   Hát persze, és ne haragudj, hogy zaklattalak. Szia!  Szia!     A fenébe, hogy ma semmi nem jön össze, na nem baj. Amilyen gyorsan tudok elszabadulok a koncertről és azonnal indulok hozzá. Muszáj tisztáznunk a dolgokat. Így is tettem, a meghajlások után elköszöntem a többiektől, majd azonnal elindultam a szállodába, majd jobb híján a vasútállomásra mentem és felszálltam a vonatra, éjfél felé aztán megérkeztem a reptérre, ahol pont elértem a járatot. Mivel fogalmam nem volt, hogy melyik szállodába szálltak meg, ezért a legközelebbit választottam, ott aludtam pár órát, aztán elindultam ki a pályára. Igen ám, de a bejáratnál akadt egy kis gondom, ugyanis a belépőkártyám Kiminél maradt és nem akartak beengedni. De uram, higgye már el, hogy Kimi Räikkönen barátnője vagyok, csak ő előbb ideért. Muszáj bemennem.    Nagyon sajnálom hölgyem, de a szabály, az szabály-zárta le a témát  Engedje be a hölgyet!- szólt egy hang a hátam mögül, hátra fordultam Felipe volt az.  Na de uram!  Itt egy belépőkártya, igaz az én barátnőmé, de a saját felelőségemre beviszem a csapattársam barátnőjét vele, rendben?    Rendben, mehetnek-engedett be minket   Nagyon köszönöm-hálálkodtam Felipének  Igazán nincs mit, ez természetes.   Akkor is-mondtam, aztán sétálás közbe mindent elmeséltem Felipének, észre se vettük, már meg is érkeztünk.   Sziasztok!-köszöntünk mindenkinek, akik rémülten néztek rám.   Mi a baj?Elkenődött a sminkem?      Nem, dehogy.   Hát akkor?Hol van Kimi?  Ebben a pillanatban azonban meghallottam a hangját, és felé fordultam. Ezt nem kellett volna. A szívem hevesen kalimpált, amikor megláttam, hogy egy szőke cica babával jön ki nevetgélve, miközbe tapizták egymást.   Zavarok?- kérdeztem viszonylag higgadtan, bár legszívesebben megtéptem volna a Barbie babát.   Laura?!Hát te, hogy kerülsz ide?      Azt én is szeretném tudni…..