Ezalatt Viki úgy döntött beül egy cukrászdába. De semmiképp sem oda, ahol a múltkori incidens történt. Leült egy asztalhoz egy ischler és egy újság társaságában. Éppen a sisakokat nézegette, már régóta fájt a foga egy újra…

Ekkor azonban valaki megjelent mögötte és Viki válla mögül, szintén nézni kezdte az újságot. Viki viszont nem vette észre.

     - A fölső sorban a harmadik. Az jól állna neked. – szólalt meg Viki mögött Nick, pár perc után.

     - Úr Isten! Te itt vagy? A frászt hoztad rám. – rezzent össze Viki

     - Ilyen ijesztő lennék?

     - Dehogy! Nem úgy értettem. Csak megijedtem.

     - Bocs. Nem akartalak megijeszteni.

     - Semmi baj. – mosolygott Viki – Nem ülsz le?

     - Megint ischler? – kérdezte Nick, miközben helyet foglalt Vikivel szemben a kis asztalnál.

     - Igen. Baj?

     - Nem. De nem unod meg?

     - Ezt soha.

     - Megértelek. – mosolygott Nick is, majd hirtelen elkomorodott.

     - Mi a baj? – kérdezte Viki

     - Semmi. Vagyis minden.

     - Ezt meg hogy érted?

     - Nem igazság ez az egész.

     - De mi? – kérdezte ismét Viki.

     - Holnap reggel elutazom…

     - Áh. Értem… - komorodott el Viki is, és tekintetét ismét az újságra fordította. Nem igazán mert Nickre nézni. – Ezért jöttél?

     - Igen… El akartam tőled köszönni. Csak azt akarom mondani, hogy örülök, hogy találkoztunk, és hogy megismerhettelek.

     - Én is örülök. Remélem látjuk még egymást.

     - Azt én is remélem! Kösz a tegnap estét. Jó volt ez a hétvége.

     - Szerintem is. – mosolyodott el Viki.

     - Nem foglak elfelejteni. Ígérem.

     - Ne ígérj semmit.

     - Oké. De attól nem foglak!

     - Ajánlom is. – mosolyodott el Viki ismét.

     - Hát akkor… Szia! – mondta Nick nagy nehezen, és megölelte Vikit.

     - Jó utat! – mondta Viki, és erősen karolta át Nick nyakát.

     - Vigyázz magadra! Jövőre ugyanitt!

     - Rendben. – mondta Viki, és letörölt egy legördülő könnycseppet az arcáról.

     - Mennem kell. Szia. – fejezte be Nick, majd lassan hátrafelé kezdett el lépkedni. Viki még intett neki, majd Nick megfordult, és elment.

Visszaértem a szállodába, kikértem a kulcsom a recepción, majd beszálltam a liftbe. A liftajtó épp becsukódott, mikor:

     - Nóri, várj! – rohant be a liftbe pont az utolsó pillanatban Kimi.

     - Te meg mit keresel itt? – csodálkoztam, mikor a lihegő Kimit pillantottam meg magam előtt. Bizonyára idáig futott.

     - Téged!

     - Mi a baj?

     - Baj az nincs. Legalábbis szerintem ez nem az. – lihegett még picit.

     - Elmondod mit akarsz? – kérdeztem kissé sürgetve.

     - Elköszönni.

     - De hát már…

     - Nem! Még nem.