Mivel Viki azt tapasztalta, hogy az egyik szoba tele van velem meg Kimivel, kénytelen volt a másik szobában aludni…

Reggel Viki szavaira ébredtem.

     - Nóri, ébredj. Pakolnunk kell. Nem soká indulunk. Haza. – mondta. Nem egészen voltam magamnál. Mikor leesett, hogy mi van, Kimit kezdtem keresni. De nem volt ott.

     - Hol van Kimi? – kérdeztem.

     - Neked is jó reggelt… - szólt Viki gúnyosan.

     - Bocsi. Neked is jó reggelt. De hol van Kimi?

     - Elment.

     - Hogyhogy elment? – csodálkoztam.

     - Korán elment. Nem akart felébreszteni. Azt mondta, ne felejtsd el, amit az este mondott, és reméli, hogy mihamarabb láthat.

     - Ja. Aha. Kösz… Mi volt az este Nickkel? – váltottam témát hirtelen, majd Viki mindent részletesen elmesélt.

Közben összepakoltunk, összeszedtük a fiúkat, leadtuk a kulcsokat a recepción, aztán go home… Elég keservesen éreztük magunkat Vikivel, de próbáltunk minden témát mellőzni, ami ezzel a pár nappal kapcsolatos. Reméltük, hogy rövid idő alatt mindez feledésbe merül. Elfelejtünk mindent, mintha mi sem történt volna. Egy szép emlék… Talán inkább álom… Egy álom, melynek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Így talán kevésbé fáj.

Visszazökkentünk a hétköznapokba, éltük az átlagos fiatalok életét. Szerencsére, vagy éppen nem szerencsére, attól függ, honnan nézzük, teljesen lekötött a tanulás. Bejártunk az egyetemre, mint minden normális diák, és tömtük a fejünkbe a biológiát. Muszáj, ha komolyan gondoljuk az orvosi pályát…

Egyik nap Ron kétségbeesetten keresett egy fontos iratot, de akárhogy is kereste nem találta. A nagy kapkodás következtében, levert pár papírt az egyik asztalról, melyek a Kimi cuccai között voltak. Amint felvette a földről, megakadt a szeme pár papíron, melyeket ő még addig nem látott, így rögtön szemet szúrt neki. Elindult hát előkeríteni imádott finn pilótáját, kideríteni, mik azok a papírok.

     - Kimi! Gyere egy pillanatra, kérlek. – szólt neki.

     - Igen? Valami gond van?

     - Nem, azt hiszem nincs. Csak kérdeznék valamit.

     - Persze. Mondd.

     - Mik ezek? – mutatott az imént említett papírokra.

     - Úgy nézem, telemetria adatok.

     - Hogy neked milyen jó szemed van… - gúnyolódott egy kicsit Ron. – De komolyra fordítva a szót. Ez a Hungaroringről való.

     - Igen.

     - De ez nem a tiéd, és nem is Pedroé, és nem a Garyé. Ez valaki más. Valaki más, aki…

     - Aki? – csillant fel Kimi szeme.

     - Aki… aki egészen jól érzi az autót. Tetszik. – mondta Ron. – De kié? Kinek az adatai ezek? – váltott vissza szigorúra.

     - Valakié, akit ott ismertem meg.

     - De… én ezt nem értem. Te beleültettél egy vadidegent a kocsiba??? Nem ültethetsz be akárkit egy F1-es kocsiba!

     - Nem akárkit ültettem bele.

     - Kit érdekel, hogy ki az. A lényeg, hogy nem F1-es versenyző! Vagy az???

     - Nem.

     - Akkor meg??? Amihez te hozzá vagy szokva, ahhoz más nincs! Tudatában vagy te annak, mi történhetett volna?

     - De nem történt.

     - Még egy ilyen és…

     - Oké. Megértettem. De azért elmondod, mit gondolsz róla?

     - Hát… hogy őszinte legyek… Jó. Nagyon jó. Nagyon tetszik. Érdekes stílusa van. Van benne valami, ami egy kicsit rád emlékeztet, de mégsem olyan. Feltételezem vezetett már ilyesmi kocsit az illető.

     - Nem.

     - Mi??? Nem?

     - Nem.

     - Te jó ég! – lepődött meg Ron, majd leült.

     - Én is ezt mondtam. – válaszolt Kimi. – Öhm…

     - Na mondd, mit akarsz. Mire gondolsz?

     - Nem gondolod, hogy megérne egy próbát?

     - Mire célzol?

     - Nem célzok semmire.

     - De. Ismerlek már. Mire akarsz kilyukadni?

     - Hát, ha mondjuk, kapna egy lehetőséget, te megnéznéd, mit tud, meg ilyenek, és ha jól teljesít, esetleg, ha ő is belemegy… Esetleg lehetne nálunk tesztpilóta… - fejtette ki Kimi elméletét, kicsit félve főnöke reakciójától.

     - Talán megérne egy próbát. – állt fel Ron, majd lassan sétálni kezdett, miközben elmélyült gondolataiban. – Mégis ki ez? – kérdezte meg kis idő után.

     - Hát… Nóra.

     - Nóra? Szegő? Aki második lett azon a gokartversenyen? – kérdezte Ron, majd ismét jobbnak látta, ha leül. Kimi pedig óvatosan igent bólintott. – My god! Egy lány?

     - Ahha.

     - Huh. Ez…

     - Hihetetlen?

     - Valami olyasmi.

     - De igaz. Fantasztikus nem? Nagyon ügyes. Szerintem akkor is megér egy próbát. Nem gondolod?

     - Végülis… de….

     - Szuper! Akkor felhívom, és közlöm vele, hogy utazik. – lelkesedett Kimi, és már indult is.

     - Kimi! – kiáltott utána Ron. – Legközelebb azért szólj az ilyen akcióid előtt, ha megkérhetlek!!!

     - Oké! – kiabált vissza Kimi, és már el is tűnt.