Másnap már ki is engedtek a kórházból, de inkább bent maradtam volna. Az újságok persze címlapon közölték a dolgokat, annyira kínos ez az egész. „Nem bírtak magukkal!” „ Már a kórház sem szent!” „Mit képzelnek magukról?!” „ A magyarok kedvence nem bírt a vérével!” –ilyen címlapok voltak. Nyugodj meg kicsim!- puszilt meg Kimi, miközben én a szennylapokat olvastam. Hogy nyugodhatnék meg?!Elárulnád?!Mindkettőnket eláztatják!-vágtam hozzá az egyik lapot. Kár, hogy nem tudom, mit írnak-poénkodott, amire most abszolút nem voltam vevő. Add ide!Felolvasom!-téptem ki a kezéből: Milliók bálványai, azaz a szép Tibó Laura és Kimi Räikkönen nem bírtak magukkal, és a egymásnak estek a kórházban. Úgy néz ki, nekik semmi sem szent…  Elég ennyi?!-néztem rá Kimire, aki épp telefonálni készült. Bőven, még sok is. Azonnal hívom az ügyvédemet…  Igen?!És mit mondasz neki?!Semmi esélyünk, a képek önmagukért beszélnek!  Én is tudom, de tudsz jobbat?!   Nem, egyáltalán nem tudok semmit!Csak azt, hogy nem kéne rontanunk a helyzetünkön…  Igazad van, de akkor tűrjük ezt?!  Nem, de ki kell találnunk valamit…. –mondtam, de közben megszólalt a mobilom. Felvettem és Miklós üvöltözött bele:Ezt nem hiszem el!!!Micsoda botrány!!!Azonnal beszélni akarok veled, gyere ide!!!-csapta le Ki volt ez az elmebeteg?-érdeklődött a párom  Csak a főnököm…., elviszel a színházba?   Hát persze, és be is megyek veled, mielőtt még megölne valaki…  Rendben - mondtam, majd fél óra múlva már próbáltuk áthámozni magunkat a tömegen, mondanom se kell, hogy sajtósok voltak. Mit képzelnek magukról?Nyilatkozzanak!-tartották elénk a mikrofont, amit Kimi azonnal eltolt előlünk, és szószerint beverekedett minket az épületbe. Sziasztok!-köszöntem Árpiéknak, akik azonnal átöleltek, talán nem látták a lapokat, de azt nem hiszem. Hogy vagy? Jól, de ez nem marad így sokáig szerintem, megyek Miklóshoz.  A kórházi affér miatt?  Aha…  Nyugi, nem fog kirúgni, te vagy a legjobb színésznő, legfeljebb ordibál egy kicsit, hagyd rá és kész.  Hát remélem, köszi a tanácsokat, de most megyünk.  Rendben, utána gyertek be egy kicsit, Rudolfozunk…  Jó, ha túléltük…   Az iroda az emeleten volt, belülről kiabálás szűrődött ki, na már jó hangulatba van. Erőt vettem magamon és bekopogtam. Tessék!!! Beléptünk, az igazgató úr épp akkor tette le a telefont. Á, a jó madarak!Gyertek beljebb-invitált minket nem túl szívélyesen, de azért bementünk és leültünk a két bőrfotelba.  Gondolom sejted, hogy miért rángattalak be a táppénzed ideje alatt…-és nem kiabál, jó jel. Tudom-néztem farkas szemet vele, miközben fogtam Kimi kezét. Helyes, akkor már csak azt áruld el nekem, hogy mi volt ez az egész…  Szerintem a képeken minden látszik, ez volt, semmi más. De még mielőtt belekezdenél a prédikálásba, előtte hadd mondjam azt el, hogy a szexuális szokásainkról nem óhajtok beszélni.  Nem is arról akartam veled beszélni, hanem arról,hogy tudod-e, hogy fogod elsimítani ezt az ügyet?  Még nem, de megoldjuk.  Nagyon remélem. Ez a botrány nem kedvez a színház presztizsének.   Úgy gondolom, ez nem a színházat minősíti, hanem minket…  De mivel ez idáig itt dolgoztál, így a színházat is.  Hogy érted, hogy ez idáig?!   Úgy, hogy fel függesztelek a munkád alól…  Mint a bűnözőket?!Ezt nem teheted!-fakadtam ki  Dehogy is nem, és meg is teszem. Nincs szükségünk a botrány hősnőkre, a magyar Paris Hiltonokra…  Rendben van-keltem fel, Kimi utánam,szegénykém nem értett semmit. Emelt fővel köszöntem, majd lassan kisétáltunk az irodából, épp Gyuri jött velünk szembe.  Sziasztok!  Hello!  Voltatok fejmosáson?  Ez nem fejmosás volt, hanem elbocsátás… Hogy mi van?!  Kirúgott, felfüggesztett, elbocsátott…  Normális ez az ember?!De mire fel?!   A színház presztízsére való tekintettel. Én lettem a magyar Paris Hilton….  Ez valami rossz vicc, igaz?!   Nem Gyuri, ez nem vicc, ez a valóság. Mától nem vagyok az Operettszínház művésze, ez a helyzet….