Nézd de édes kis ruha!-mutatott Kimi mindannyiunk legnagyobb megdöbbenésére egy aprócska rugdalózót.  Tényleg az-bólogattam  Ebbe tényleg belefér egy kis ember keze?-hitetlenkedett  Persze, hogy belefér, szívem…  Aha, persze-akasztotta vissza a kis ruhát, aztán megcsókolt.  A fiatalokat megkérnénk, hogy ne itt falják fel egymást, mert ekkora szerelem nem fér bele ebbe a bevásárlóközpontba -közölte hivatalosan Rami, aki persze ezerrel mosolygott.  Akinek nem tetszik, nem néz ide- közölte Kimi, majd újból megcsókolt a bámészkodók legnagyobb örömére. Pár perc után akadtunk csak le egymásról, amikor is elindultunk a kassza felé. Baromi hosszú sor állt az összes működő pénztárnál, így majd egy órát álltunk sorba, amit a srácok elég nehezen viseltek. Kint a parkolóban ezerrel mondták a magukét. Mi a francért vásárolják fel az emberek az egész üzletet karácsony előtt?-morgott Kimi  Azért, hogy akik nem akarnak mindent megvenni, azok is órákat álljanak sorba-zsörtőlödött Rami is, mi meg csak mosolyogtunk Chriistivel. Vagy még fél óráig dühöngtek, aztán hazamentünk. Nem is hittem, hogy ilyen apróságon felhúzód magad drágám-mondtam Kiminek, miközben kiszálltunk. De kicsim, ez nem apróság. Ez az emberi hülyeség ne továbbja-morogta, majd becsapta az ajtót.  Jól van na, nem kell megenni engem, az autó ajtaját meg tönkrevágni-szóltam rá  Igaz, bocsi-ölelt meg Semmi baj-pusziltam meg. Behordták a fiúk a dolgokat, addig Chriistivel és Paulával leültünk megnézni egy esküvői katalógust, illetve leültettek megnézni egyet. Nem akartam megbántani őket azzal, hogy semmi kedvem hozzá, inkább jó képet vágtam hozzá. Igazából túl lehett élni, és láttam egy-két igazán szép ruhát is, de egyelőre nem hozott túlzottan lázba az esküvőnk gondolata. Na, mindent elpakoltunk-jött be Kimi  Mit csináltok?-hajolt fölém belepillantva az újságba, de közbe megcsókolta a nyakamat is. Kellemest a hasznossal?-néztem rá  Miért is ne?-csókolt meg  Hihetetlenek!Egész nap falják egymást, még a végén elfogynak a nagy napig…-méltatlankodott Rami  Irigykedsz mi?-vigyorgott a bátyjára  Egyáltalán nem-csókolta meg a feleségét ő is  Hogy nektek örökké versenyeznetek kell egymással-csóválta a fejét az apjuk  Tudod apu, hogy csak szeretetből szekáljuk egymást-magyarázta Rami, majd hátba csapta az öccsét, aki így elvesztette az egyensúlyát és egyenesen beleesett az ölembe.  Jesszus!-ijedtem meg, amikor az ölembe landolt a teste. Ilyen ijesztő vagyok, hm?  Egy cseppet se drágám, csak tudod váratlanul ért, hogy egy szöszi fej az ölembe hullott  Csak egy fej?!Itt a testem is, nem érzed?-már, hogy ne érezném?minden egyes érintésétől megborzongok a szó jó értelmében.  De érzem, csak tudod, kicsit nehéz vagy-bújtam ki alóla, így a kanapéra huppant rólam  Most hová mész?  Szól a telefonom, el kell érte mennem-néztem ki a táskámra, amelyben csörgött a mobilom. Gyors kivettem, majd megnéztem a számot; Gyuri volt az. Úgy döntöttem nem veszem fel, nem akarok senkivel beszélni, aki a színházra emlékeztett. Ezért inkább kinyomtam, és visszamentem a szobába, ahol már az öltönyöknél tartottak. Ki volt az?-fogta át a derekam Kimi  Téves hívás-füllentettem, majd témát váltottam:Ugye nem fekete öltönyt akarsz?!  Hát, van kifogásod ellene?   Akad. Nem gyászszertartásra mész, hanem az esküvőnkre.   Igaz, de akkor milyenre gondoltál?   Én hófehérre, abba olyan kis ártatlan lennél….