Csodálatos volt a vacsora-dicsérte meg 3-unk főztjét Matti  Igen, fantasztikus-dicsérték a srácok is, mi meg jól belepirultunk.  Örülünk, hogy ízlett mindenkinek-foglalta egybe Paula, majd mindannyian felálltunk és átsétáltunk a nappaliba, ahol a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa állt. Hatalmas, plafonig érő volt, csakúgy mint otthon, a színes díszek pedig ragyogóan csillogtak rajta. Elámultam rendesen, nem számítottam ilyen szépre. Lassacskán mindenki megtalálta a saját maga ajándékait. Ramiéktól egy gyönyörű fülbevalót, a szülőktől egy robotgépet kaptam, és most bontom Kimiét. A döbbenettől szólni se tudtam nagy hirtelen, amikor kicsomagoltam a dobozkát; egy gyönyörű fehér arany nyaklánc volt benne, ám a másik dobozban egy finn utónévkönyv, rá néztem furcsállóan Kimire: Köszönöm szépen, nagyon örülök, meg minden, de utónévkönyv?  Persze kicsim, jó lesz az még. Gyere, felrakom a nyakláncot-fogta meg a kezem, de még mindig nem értettem, minek nekünk utónévkönyv. Ahogy körülnéztem, kiderült, hogy nemcsak én furcsállom, Rami egyenesen dilisnek mutatta egyetlen öccsét.  Az est hátralevő részében halk zenét hallgatunk, bort kortyolgattunk, beszélgettünk, de bevallom őszintén a fele nem maradt meg, mert azon kattogott az agyam, hogy ez vajon burkolt utalás, vagy szimplán csak előre gondolkozik. Na de ennyire?  Hol jársz?-kérdezte Kimi már fent a szobában  Sehol, vagyis otthon-mondtam, de láttam rajta, hogy hiszi is meg nem is a dolgot. Aha-bólogatott  Lehet meg kellene osztanom vele az ajándékával kapcsolatos aggályaimat, de mi van ha tévedek? Akkor csak totál idiótát csinálok magamból, kell az nekem? Inkább kivárom, hátha magától mesél valamit, addig meg őrlődöm egy sort.  Valami baj van?Olyan szótlan vagy és fura-cirógatott  Semmi bajom, hidd el, de tényleg.  Akkor bizonyítsd be!  De hogyan?  Hát mondjuk-csókolt meg Így…..  Ezen nem múlik-csókoltam meg hosszan  Elhiszed?   Hááááát-vigyorgott és közbe lehúzta a ruhám pántját  Na jó, bebizonyítom…..

Reggel aztán jó későn keltünk fel, és még össze is kellett csomagolnunk, ugyanis úgy terveztük, hogy még a délelőtt elindulunk a szüleimhez és a tesóimhoz. Mindnet összepakoltunk, majd elbúcsúzkodtunk.  Mindent köszönök-öletem át Paulát, Mattit, majd Ramit és Chriistiet is.  Nem kell megköszönnöd semmit, otthon vagy nálunk-mondták, amitől teljesen meghatódtam, majd Kimi is elköszönt és elindultunk Magyarországra. A határnál Kimi kért egy magyar rendszámtáblát, csakhogy kerüljük a feltűnést, ugyanis ez a Fiat eléggé az volt. A határőr ránk kacsintott, majd meg sem álltunk, szülővárosomig Pécsig. Az út elég csúszos volt, ki tudja, hány év után esett a hó karácsonykor. Navigálta Kimit ezerrel, de aztán elég hamar megérkeztünk a panelházhoz, ahol életem eddigi jelentős részét töltöttem. Semmit nem változott, talán egy kicsit a festés megkopott, de még mindig az a ház volt, a maga kíváncsi és kotnyeles lakóival. Amikor beléptünk a lépcsőházba, a falszomszédunknak sürgősen meg kellett néznie a postaládáját, de azért illedelmesen köszöntem neki:Csókolom!-hisz nem volt már fiatal  Szervusztok-mondta mézes-mázosan Kimi pedig inkább csak bólintott egyet. A lakás ajtóban már ott várt ránk a családom mosolyogva és mégis oly feszengve. Izgulnak, ahogy én is, és igen, Kimi is. Most először látom rajta, hogy izgul, harapdálja az ajkait. De édes. Megszorítottam a kezét, és bátorítóan rámosolyogtam….