Az aggodalmunk azonban teljesen alaptalannak bizonyult, ugyanis a szüleim nagyon kedvesen fogadták Kimit, anyu szorosan megölelte, míg apuval erősen kezet ráztak, de egyáltalán nem voltak ellenségesek vele, aminek nagyon örültem. Na persze az öcsémék, ők más tészták voltak. Két kamasz, akik már sokat tudnak az életről, de nem eleget. Velük már adódtak problémák. Mindketten tudtak már annyit angolul, hogy esetleg úgy köszönjenek és beszéljenek, de nem. Makacsul ragaszkodtak a magyarhoz, eszük ágában sem volt Kimivel kommunikálni, ami kicsit rosszul esett. Fiúk, most miért vagytok ilyenek?-kérdeztem esdeklően, ám választ egyikük sem adott, csak hallgattak, mint sült halak az árokparton. Ránéztem Kimire, aki közben pakolta a fa alá az ajándékokat, de láttam rajta, hogy semmit nem ért a beszélgetésünkből,ami nem lehet egy kellemes dolog. Ezért taktikát váltottam, illetve nyelvet. Csak és kizárólag a szüleimmel voltam hajlandó magyarul beszélni, az öcsémékkel nem. Nehogy már a nyúl vigye a puskát!Előbb-utóbb csak megunják és hajlandóak lesznek megszólalni. Kicsim, hagyd őket, kamaszok-nyugtatgatott  De akkor is, nem is ismernek, nem kell nekik bunkózniuk direkt veled.   Tényleg nem is mernek, de nekik elég annyi belőlem, amit a TV-ben látnak ezek szerint. Ezt tiszteletbe tartom. Az ajándékokat beraktam a fa alá-váltott témát.  Rendben, de…   Pssszt!-tette az ujját az ajkamra  Akkor mindenkinek Boldog karácsonyt!-mondtam és vártam az ajándékokra a reakciókat. A szüleimnek közösen vettünk ajándékot Kimivel, anyu egy masszírozógépet és egy kenyérsütőgépet kapott, amilyenre vágyott, apu pedig egy új horgászbotot és horgászszéket. Könny csordult a szemükbe, nagyon örültek. Az öcsikémék megkapták a legújabb FIFA játékot, valamint a Forma-1-est, és kaptak egy-egy valódi bőr focilabdát.  És ekkor vettem észre, hogy van még valami. Marci azonnal utána nyúlt, és öröm ujjongásba tört ki, amikor meglátta:Egy kormány!!!!!!!  Ránéztem Kimire. Most mi van?Forma-1-es játékhoz kormány is dukál-magyarázta mosolyogva Kimi , én meg csak ráztam a fejemet. A fiúk a nyakamba ugrottak, de én átírányítottam őket:Nem én vettem a kormányt, nem nekem kell megköszönnötök, nem is tudtam róla.  Erre mindkét öcsém szúrósan ránézett szegény Kimire, majd szigorú arccal kezet fogtak vele, és elmondtak egy halk köszönömöt.  Nagyon szívesen-válaszolt Kimi, de ezt már egyik se hallotta, ugyanis megtámadták a számítógépet, na persze ketten egyszerre. Egy ideig dulakodtak, majd Andris somfordált vissza hozzánk és ránézett Kimire:Tudsz telepíteni?  Igen.   Feltelepíted?-nyújtotta át az F1-es játékot.   És hol marad a létszíves, hm?-kapcsolódtam én is bele a beszélgetésükbe  Létszíves!  Hát persze, gyere-állt fel Kimi, de előtte még adott egy puszit, majd eltűntek.  Igazán kedves gyerek a te Kimid-dicsérték szinte egyszerre őt  Igen, tudom-helyeseltem Örülök, hogy ti is így látjátok, ugyanis végre megtaláltam a nagy Ő-met, és nem akarom elereszteni.  Ne is kislányom, mert ez a fiú bolondul érted ezt még a vak is látja és az apád is-mondta apu,anyu meg csak bólogatott erre, én pedig végtelenül boldognak éreztem magam, hogy elfogadták Kimit. Asszem ez a legszebb karácsonyi ajándék az összes közül…..