-         Oké, tehát mit kell tennem? - kérdezte Jennit egy bőrkabátos, kopasz pasas, nevezetesen Freddy.

-         Elrontod a kocsiját.

-         Kicsit tág fogalom.

-         Mindjárt megérted. - húzott ki a táskájából egy nagy köteg pénzt.

-         Ahh, ja, tényleg, eszembe jutott. - tette el vigyorogva a több ezer eurót a pasas, majd nekilátott elmagyarázni Jenninek a dolgokat.

-         ... tehát leáll a hűtés, és leáll az autó. - fejezte be Freddy.

-         És? - kérdezte Jenni. A fickó megtorpant.

-         Mi és?

-         Nem érted?!!! Csapja neki magát a falnak vagy tudom is én! Fizikai fájdalom kell, ha így érthetőbb!

-         Oké, világos.

 Freddy Jule autójánál állt, az ajtónál Jenni támasztotta a falat, nehogy valaki észrevegye őket. Freddy bemászott a kocsi alá, lepattintotta a fenéklemez egyik darabját, így már hozzáfért a motorhoz. Elvigyorodott a gondolatra, hogy fogja magát a falnak vágni ez a csaj... Miután "cseppet" megrongálta az autót, elégedetten szállt ki alóla.

-         Nos, hölgyem, kész vagyok. - jelentette be.

-         Oké, nesze, itt a pénzed, menjél! - hajtotta el kissé barátságtalanul Jenni, majd közelebb ment az autóhoz. Ebben a pillanatban lépett be volt férje.

-         Mit csinálsz itt? - lépett előre Kimi.

-         Te mit csinálsz itt? Csak nem meg akarod rongálni az autót? - kérdezte mosolyogva. Kimi elhűlt "Az nem lehet. Jenni egy motort sem tud megkülönböztetni egy kipufogótól. Csak etet..." - gondolta, de mivel ránézésre semmi baja nem volt a kocsinak, így otthagyta.

-         Vigyázz! - ordította az egyik mérnök Julenak. De már késő volt. Jule apró darabkákra törte a vadonatúj autót. A pályaőrök eszeveszetten rohantak oda hozzá.

-         Jule, Jule! Jól vagy?

-