A könyv első fejezetének utolsó bekezdéseiben Petri Nevalainen tovább elmélkedik a Räikkönen-jelenségen, és előre vetíti, hogy a továbbiakban milyen megközelítésből kívánja megismertetni az olvasókkal az igazi Jégembert.

"Néha minden bizonnyal nehéz megérteni őt. Hiába nyerte meg 2007-ben a világbajnokságot, az utolsó futamon, drámai körülmények között, és hiába egy kivételes versenyző és sportember, a világ felé távolságtartó maradt. Azt szeretné, hogy a munkája alapján ítéljék meg, a megfelelő módon kezeljék, és hogy a saját életét tudja élni. Mint mindenki.

Ennek okán az egykor világbajnok, Keijo „Keke” Rosberg néhány mondatban jellemezte Räikkönent a 2008 májusában megjelent brit F1 Racing magazinba.

„Az elmúlt évben hallhattunk sok kritikát különböző tv adásokban, hogy Kimi visszaesett a világbajnoki címért folytatott csatában. Azonban visszajött és nyert. Ez egy csoda. De Kimit nem érdekelték ezek a negatív hangok. Ők semmit sem értenek. Azt is észre kéne venni, hogy mennyire elégedett ember lett a Ferrarinál. Megváltozott, boldogabb lett. A csapat megadta neki azt a szabadságot, amit Kimi mindig is szeretett volna.”

Rosberg kijelentése reális. Räikkönent titokzatosnak véli a világ, és várják, hogy meséljen magáról. Kimi mentalitása ezzel szemben azt tükrözi, hogy úgy él, ahogy ő akar. Ebben nincs semmi különös, teljesen logikus, mindenki ezt teszi. De a világ mégis mindig többet akar, annyit, amennyit csak lehetséges.

Ki ez a titokzatos Jégember? Ha teljesen visszavonul, a nyilvánosság is szem elől téveszti? Ebben a könyvben többek között ezekre a kérdésekre is választ keresünk. A tettei önmagukért beszélnek.

A lényeg az, hogy nyugodtan és higgadtan közelít mindenhez, így a vezetéshez is. Ha a másik oldalt nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon csendes és zárkózott a kapcsolata a külvilággal.

Érdekes jelenség, nem?"