Ez nagyon klassz!!!Ugye Laura?!-lelkendezett nekem mindenki, de valahogy nekem nem volt kedvem örvendezni ennek a hírnek. Máskor simán örültem volna, sőt…, de most?Hisz megígértem Kiminek, nem hagyhatom cserben, olyan boldog volt, hogy elkísérem.  Hahó, Laura!  Mi?-észre se vettem, hogy elmerültem a gondolataimban  Nem is örülsz?   De, nagyon csak fáradt vagyok-hú, ez gyenge kifogás volt, még magam se hiszem el   Ez gyenge volt-lebuktam, klassz.  Tudom, de ne haragudjatok, most mennem kell, holnap talizunk-hagytam őket faképnél, magam se tudom miért. Nem sok kedvem volt bevallani Kiminek, hogy nem mehetek vele.  Ez gyors volt-mondta Kimi, miközben beültem az autóba.  Igen, elég gyors-ez elég nyeglére sikerült  Valami baj van?-érdeklődött szelíden Nincs, nincs semmi baj-ez se volt túl kedves, de nem látja, hogy nem kellene faggatnia?Főleg a szülei előtt?   Jól van, azért a fejemet nem kell leharapnod, csak kérdeztem.  Kérdeztél, én meg válaszoltam. Soha nem indulunk?Egész éjjel itt akarsz parkolni?   Nem, dehogy, már indulunk is-indította be a motort, én meg bekapcsoltam magam, közben lopva belenéztem a visszapillantóba, a szülők elég érdekesen néztek rám, nem csodálom. Kész fúria lehetek ilyen hisztisen. Előbb kirakjuk anyáékat a hotelnél, aztán megyünk haza, rendben kicsim?  Aha, jó-hagytam rá, jobb ha a szüleit kihagyjuk a dolgokból. Kiraktuk őket, megbeszéltük, hogy holnap együtt reggelizünk, aztán elmentünk haza. Az úton néma csend volt, egyikünk se volt beszédes kedvében, feszült volt a légkör, amit sajnos én tettem feszültté. Felmentünk a lakásba, ahol aztán már Kiminek is elszakadt a cérnája, pedig aztán ez már nagy szó.  Elmegyek lefeküdni….  Addig nem, ameddig el nem mondod, hogy mi a frász bajod van…  Semmi….  Jajj, ne mondd már!Szúrósabb vagy, mint egy sündisznó, amióta kijöttél a színházból….  Mondom, hogy semmi, fogd már fel!-remek, ordibálok, pedig nincs okom rá, igaza van.  Mért nem mondod el végre, hogy mi bajod van?Velem van bajod?Jenni felhívott, igaz?Az a kis dög, de ezt még megbánja. De Laura esküszöm, hogy nem az enyém az a gyerek!!!-na állj, stop, hogy mi van?!Ezt most jól hallottam, vagy csak álmodok?!Ajánlom, mindegyikünk jól felfogott érdekében, hogy álmodjak.   Hogy mi?!Milyen gyerek?!-látom, szívná vissza az egészet…  Á, semmi, szívem…  Na ne, Kimi Mathias Räikkönen, hallani akarom az igazságot!!!   De…  MOST!!!!   Először ülj le, kérlek!  Ne akarj te engem leültetni, halljam az igazságot!!!   Rendben, de ígérd meg, hogy végig hallgatsz…  Az attól függ….  Jó, szóval gondolom emlékszel, hogy el kellett mennem Maranellóba…  Igen…  Na szóval akkor én el is indultam, de….   De?!!!!   De útközben Jenni felhívott, hogy sürgősen találkoznunk kell, Milánóban van.   Nem tudtam mire vélni a dolgot, de mivel a hangjából ítélve fontosnak tűnt az ügy, hát odamentem-asszem mégiscsak jobb, ha leülök…   És?!!!   És hát, mint kiderült, csak ürügy volt a dolog, újra akarta kezdeni a kapcsolatunkat, rám mászott…  És te szegény áldozat, nem tudtál mit tenni, igaz?   Nem, vagyis de. Ott hagytam, és esküszöm, hogy nem történt semmi köztünk-lépett közelebb és végig simította a karomat, de végig futott a hátamon a hideg az érintésétől.  És ezt most higyjem is el?!-álltam fel, és elsétáltam az ablakig Hinned kell nekem!  Oh igen, és miért kellene hinnem neked?  Azért mert szeretlek!!!-ölelt át, de eltoltam magamtól.  Áruld már el nekem, hogyha úgy van, ahogy mondod és tényleg szeretsz, akkor hogy voltál képes mindvégig ezt eltitkolni és egyfolytában hazudni?!!!Elég sokszor rákérdeztem, hogy mit akar Jenni, de te mindvégig csak hárítottál!!!!!    Nem tudom, nagyon sajnálom, visszacsinálnám hidd el, ha tudnám!!!  Most pontosan ugyanazt mondod, amit Vilmos!!!Visszacsinálnám, ha tudnám!!!Azt értsd már meg, hogy ezt nem tudod visszacsinálni!!!Folyamatosan a szemembe hazudtál, hazugságba éltünk, hát nem érted?!    De, értem, és sajnálom….  A fenébe is, ne hajtogasd már folyton, hogy sajnálod!!!Ez nem sajnálat kérdése!!!Eljátszottad a bizalmamat, tudod te mit jelent ez?!!!!   Igen, azt hogy egy emeletes marha vagyok, de kérlek bocsáss meg!!!Nem történt semmi olyan közöttünk!!!     Bár eltudnám ezt neked hinni….    Hogyan bizonyítsam be, hogy igazat mondok?   Őszintén?Fogalmam nincs….Talán….   Talán?!-csillant fel a szeme   Talán, ha most békén hagysz-mentem be a szobába, majd kihoztam az ágyruhát és ledobtam a kanapéra  Aludnom kell, egyedül-mentem vissza a szobába, majd becsuktam az ajtót, abban a pillanatban elkezdtek potyogni a könnyeim…