Na, már készen is vagyok-csuktam be a bőröndömet, majd becipzároztam. És még a nap se ment le, klassz vagyok. Kimi még mindig sehol. Ez azért fura, na de mindegy is, nincs kedvem hozzá. Asszem elmegyek a színházba, igen, az jó lesz. Gyors felhúztam a kabátomat, és már indultam volna is, kinyitottam az ajtót, Paulával találtam szembe magamat, valószínű kopogni akart éppen.  Szervusz Laura!   Csókolom, Kimi nincs itt…   Tudom, de nem is őt keresem, hanem téged.   Engem?!-lepődtem meg   Igen, de látom épp készülsz valahová…  Igen, a színházba, de ha fontos a dolog, akkor tudok maradni…   Az remek lenne….  Rendben, akkor fáradjon beljebb-álltam félre az útból   Hozhatok valamit?    Nem, köszönöm. Inkább beszélgessünk egy kicsit….   Jól sejtem, hogy Kimiről van szó?   Ez aztán az egyenes beszéd, átláttál rajtam. Valóban róla illetve rólatok szeretnék beszélni…  Sejtettem…  Nos, tudom mit művelt a fiam. Hazudott neked, ami sajnos nagy bűn…   Igen, az….  De valamit tudnod kell, soha nem láttam még ilyennek a fiamat. Fülig szerelmes beléd, ezt mindenki tudja. Tudod még soha senkijéről nem mondta, hogy a mindene, még a feleségéről sem….   Én lennék a mindene?    Igen, és most nagyon fél, hogy elveszítheti a mindenét.    Ez így mind nagyon szép, meg minden, ne értsen félre, de ha én lennék a mindene, és tényleg annyira szeret, akkor hogy volt képes a szemembe hazudni?     Erre még én sem tudom a választ…   Hát pont ez az. Elkövet valami hülyeséget, és most arra kéri Önt, hogy hozza helyre, amit ő elszúrt…..    Nem, ő csak arra kért, hogy beszéljek veled, nem vár csodát a beszélgetésünktől…   Azt jól is teszi, ugyanis neki már elmondtam, hogy átkell mindkettőnknek gondolnia a kapcsolatunkat.Mert mindig kettőn áll a vásár.     Igazad van, akkor nekem már csak egy kérdésem lenne, és békén is hagylak….  Igen?    Szereted még a fiamat?   Igen, szeretem, de ez előfordulhat hogy már kevés lesz….  Értelek, nos akkor én nem is zavarlak, jó utat!   Köszönöm, csókolom!   Szia!    Ez a beszélgetés eléggé felkavart, de ez van. Megyek a színházba, oda indultam.

                                                         *************************

Szerinted anyu elér valamit Lauránál?    Őszintén, fiam?Szerintem nem sok mindent.    Mért gondolod így?Hova tűnt az optimizmusod?     Kimi, mondd hol élsz?Elszúrsz valamit, anyád meg helyre hozza?Ugyan már, fiam. Laura ennél sokkal okosabb, és hát ugye nem tartanátok itt, ha….   Ha nem lennék egy balfék, de az vagyok…..    Te mondtad, nem én. De akkor se értem, hogy mi a fenét kerestél a volt feleségednél….   Én se tudom, igazából…-de még mielőtt még valamit mondhatott volna, belépett Paula.   Na?!-pattant fel Kimi   Talán előbb köszönnél….   Ne haragudj, szervusz anya!Mit intéztél?    Sziasztok!Hát sajnálom, de nem sok mindent. Laurának úgy nézem időre van szüksége, hogy helyre tegye magában a dolgokat. Nézzd, elég nagyot fordult vele a világ, fel kell dolgoznia egy-két dolgot, adj neki egy kis időt…    Időt?De anya, belepusztulok a várakozásba, szeretem őt!!!    Én ezt tudom, és szerintem ő is, de most megvan zavarodva kicsit,ami érthető is, hisz becsapva érzi magát….  Jól érzi, mert becsaptam, de nem akartam….   Ne hajtogasd már ezt folyton, attól még megtört benne valami, ami akár a kapcsolatotokba is kerülhet, sajnálom, de ezt gondolom-mondta szigorúan Kimi édesanyja  Mennyi időre van szüksége szerinted?-kapaszkodott bele talán az utolsó szalmaszálba    Nem tudom, senki nem tudhatja, talán Amerikába lesz ideje gondolkozni      Rendben, akkor várok, köszönöm anya!-ölelte át az anyját, majd elbúcsúzkodott és elindult a holmijáért a lakásba, remélte, hogy összefut Laurával…..