Reggel miután túlestem a leszúrásomon, hogy mindenki rám várt, elindultunk próbálni, bár most ehhez volt a legkevesebb kedvem. Főleg miután eszembe jutott a tegnap este, amikor megláttam Gyurit. Előre félek a csókjelenetektől, biztos klassz lesz. De elvégre azért vagyunk színészek, hogy eljátszuk a szerepünket, nem? Na jó, ezek a költői kérdéseim kezdenek idegesíteni, jobb lesz ha abbahagyom. Miközben ezen filóztam odaértünk a színházba, így hát elkezdhettünk próbálni, ami igazából annyiból állt, hogy hozzászokjunk a nagyobb színpadhoz. Viszonylag hamar sikerült is, így Bettiék ott maradtak, mi pedig visszamehettünk a szállodába. Ez ment még egy napon keresztül, míg el nem jött a harmadik nap, amikor is mi léphettünk színpadra. Görcsben volt a gyomrom, de nem azért, mert annyian vannak, hanem mert  fura érzésem van belül, de nem tudom megmondani mi az. Gyurival az ominózus eset óta, csak a próbán beszéltem, talán ez a baj, de nagyon remélem ez nem lesz hatással a ma esti teljesítményünkre. Annyira elkalandoztam a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy elkezdődött a prológ. Kata úgy szólt rám:Laura, akarom mondani Mária!   Mi?!Ja persze, megyek.-indultam befelé.  Az első önálló dalom után még jobban neki álltam izgulni, tudtam nincs már messze a találkozásunk a színpadon. Pár dal után már meg is történt. Azt hiszem itt kezdődik a profi színészet, amit most csinálunk. Nem akarom dicsérni magunkat, de annyira jól játszottunk, hogy az hihetetlen, kezdem élvezni a darabot. Kár, hogy vége az első felvonásnak, de se baj, mindjárt jön a második. Azt is ott folytattuk ahol abbahagytuk, egész addig amíg el nem érkeztünk a darab egyik, ha nem a legszebb jelenetéhez. Értem születtél, hm, ezt nagyon szeretem. Nos igen, ebben a jelenetben van egy rész, amikor kimondjuk, h szerelemben, együtt, mindhalálig-s ekkor fel kell emelnie Rudolfnak, alias Gyurinak és meg kell forgatnia miközben énekelünk. Ekkor történt meg, amire senki nem számított, Gyuri rosszul fogott meg, s ahelyett, hogy megforgatott volna elejtett, ahogy elvesztette az egyensúlyát, mindketten tompán puffantunk a színpadra. A közönség felszisszent, de a darabnak mennie kell tovább-csak ez járt a fejemben, így mindketten gyorsan lereagáltuk az esetet, és megpróbáltuk eljátszani, hogy szándékosan csináltuk az egészet, a hatás nem maradt el, vastaps a dal végén, amikor a forgószínpad hátra vitt minket azonnal mindenki hozzánk sietett. Jesszusom, jól vagytok?-kérdezte a rendező úr ijedten  Persze, semmi gond, csak nagyon rosszul fogtam meg Laurát, kibillentem-hadarta Gyuri, hisz nem volt sok időnk. Jól vagy Laura?Kérlek ne haragudj, nem szándékos volt….    Azt mindjárt gondoltam, semmi gond, jól vagyok, jobb volt a hatás-eresztettem meg egy mosolyt, láttam nagy kő esett le a szívéről, így hát mentünk tovább játszani, valójában a bordáim eléggé fájtak, de nem értem rá most ezzel foglalkozni, játszani kell tovább. „Ne bánd, hogy szíved végre él, bekopog sorsod hozzád, szerelem vár rád, úgy ölelj mint én, ne félj!Tárd  ki a szíved,ennyi, halálig együtt élni, szerelem vár és semmi más….-eldördült a pisztoly lövés, most már Szili után vége. És igen, vége van, zúg a vastaps. A színpad elsötétül, mi meg lekászálódunk az emelvényről, majd a fény ismét megvílágítja a teret. A közönség állva tapsol, szinte tombol. Ez nagyon jó érzés, hogy Amerikában is ennyire elismerik a játékunkat. Szinte az összes szerelmes duettet elénekeltük hálából a közönségnek, nagyon aranyosak voltak. Miután elhagytuk a színpadot, jöhettek a kötelező interjúk, így elég sokára sikerült csak beesnünk az ágyba, azonban volt egy tervem….