20. rész:
2006.11.21. 08:19
Mondanom sem kell, hogy az eset miatt, nagyon megutáltak. A csajok egytől-egyig mindenki a suliban, csak Liz nem. A fiúk pedig két részre szakadtak. A Barbi pulikutyái természetesen utáltak, és megvetettek, és minden ilyesmi, a másik fél viszont mellettem volt.
Másnap szemembe húzott baseball sapkában (és bekötött kézzel) mentem suliba. Sétálok a folyosón, szembe húzott sapkával, de nem menekülhettem a szúrós tekintetek elől. Minden lány ellenséget látott bennem. Én ezt nem értem. Mi rosszat tettem? Nem tudtam levakarni magamról az embereket. Ha a nézéssel ölni lehetne… Egyesek azt a szöveget nyomták, mint Barbi, hogy elvettem a pasijukat, mások meg Kimi telefonszámát és email címét követelték. De mindent összevetve, mindenki utált. Csak Liz volt mellettem, és pár fiú. Ennek ellenére olyan egyedül éreztem magam, mint a kisujjam. Teljesen a tanulásba temetkeztem, hiszen nem tudtam mással elütni az időt. Csőstől jöttek a bajok, és amennyire kezdtem megszokni Kimi hiányát, most ismét annyira szenvedtem tőle. Nem bírtam tovább. Leborultam az ágyamra és ismét sírni kezdtem, amit már ideje nem tettem. Anya észrevette és bejött.
- Mi a baj? - kérdezte
- Minden. A suliban mindenki utál, és nagyon hiányzik Kimi. Nagyon. Liznek persze könnyebb. Raminak több a szabadideje, és kevésbé ismert. Ők olyan sokszor találkoznak. De mi… Nagyon hiányzik. Nem bírom itthon.
- Értem. 17-18 az utolsó futam, ugye? – váltott kissé témát anya
- Igen. És 17-e meg ráadásul Kimi születésnapja – kezdtem még jobba sírni
- Aham. – reagált anya – Nem akarsz kimenni az utolsó futamra Kimihez? Ha már szülinapja is lesz? Mondjuk 17-től 20-ig megfelel?
- Mi?!!! – kaptam fel a fejem
- Csak megkérdeztem nem akarsz-e kimenni Kimihez, de ha nem, hát nem.
- De! De! Akarok! Persze, hogy akarok! Ne csináld már! Tényleg kimehetek?
- Jó jó! Kimehetsz. Igen.
- Imádlak anya!!! – ugrottam a nyakába – De ma hányadika van?
- 14-e – válaszolt anya. – Ja, és a jegyed már le van foglalva. 17-én, szombaton, kora reggel.
- Már le is van foglalva? De jó! Nagyon, nagyon köszönöm!
- 4 óra körül kiviszünk kocsival a reptérre. 6-kor indul a repülőd Sao Paolo-ba, mert ott lesz a futam, ugye!?
- Igen, ott. Hú, tényleg. Ott. Megyek Brazíliába. Hát ezt nem hiszem el! Anya imádlak!!! – ki tudtam volna ugrani a bőrömből örömömben.
- Ja és holnap és holnapután már nem kell bemenned a suliba, ha gondolod, hogy készülni. – ez fantasztikus! Hihetetlen anyám van!!! J
Akkor van teendőm rendesen. Össze kell pakolnom, kellene valami ajándék Kiminek, és… kéne keríteni valakit, aki Sao Paolo-ban kijön elém a reptérre, mert gőzöm sincs, hogy mi, hogy, merre, hány és hogyan. De nem Kimit. Neki meglepi lesz.
Ezalatt Kimi meglátogatta Mika barátját, hogy elpanaszolja valakinek bajait. Hosszasan beszélgettek. Majd Mika feltette a fontos kérdést.
- Nagyon távol vagytok egymástól, és már rég láttad. Most is úgy gondolod, hogy szereted?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Imádom! Teljes szívemből. Napról napra jobban. Soha nem szerettem még ennyire senkit ilyen őszintén. Lehet akárhol, és szeretem.
- Komolyan szereted?
- Az életemnél is jobban.
- Helyes. Ezt akartam hallani – mondta Mika
Persze Erja mindezt hallotta az ajtóból, de nem vették észre. És mivel nőből van, mellesleg, nagyon jóba van Mirával, azonnal fel is hívta. Persze csak miután Kimi elment.
- Szia Erja! De rég beszéltünk. Hogy vagytok?
- Jól köszönjük. Remélem te is, de most van egy kis pletykám. Első osztályú és 100%-osan nem kamu.
- Jaj, ez nem jól hangzik.
- De igen. Nagyon is jól hangzik. Szóval Kimi itt volt nálunk. Kb. 5 perce ment el. Mikával beszélgettek, amit én „véletlenül” hallottam.
- Mondd már, ne csigázz! Megcsal, mi?
- Dehogy is! Nem bízol benne?! Ez nagy kár ugyanis azt mondta, hogy tiszta szívéből szeret, az életénél is jobban. És ezt halálosan komolyan mondta.
- Istenem, de jó ezt hallani. Én is imádom őt. Akkor még jobb lesz, amit tervezek
- Mit tervezel? Ki vele.
- 17-től 20-ig kimegyek Kimihez Brazíliába. Véletlenül, ti nem mentek ki arra a futamra? Mert kellene valaki, aki kijön elém a reptérre, de Kiminek nem akarok szólni.
- Hát én nem megyek, de Mika azt mondta, ő kimegy. Majd beszélek vele és kimegy eléd a reptérre, oké?
- Oké! Köszönöm. És azt is, hogy elmondtad.
- Nagyon szívesen. Na szia!
- Szia!
|