27. rész:
2008.06.24. 06:57
Kipakolásztam a táskámból, majd vettem egy forró fürdőt. Fél óra alatt jól kiáztam, felvettem egy rövidgatyát és egy topot, a hajamat viszont lusta voltam megszárítani. Kis idő múlva kopogtak. Gyorsan összekaptam a széthagyott cuccaimat, belenéztem a tükörbe :p majd mentem ajtót nyitni. Kicsit megvárakoztattam, de ennyit kibír… :p
Először csak résnyire nyitottam ki az ajtót, biztos akartam lenni benne, hogy az áll ott, akire számítok. Igen. Kimi állt az ajtóban rövidgatyóban és pólóban. Kijjebb nyitottam azt, és beengedtem.
- Csak nem valaki mást vártál? – kérdezte.
- Ami azt illeti, reméltem, hogy Brad Pitt, vagy valami hasonló áll majd az ajtóban. – erre kissé összehúzta a szemöldökét. – Erre egy görög, akarom mondani finn istent kaptam helyette… - folytattam.
- Sajnálom, be kell érned ennyivel. – mondta, majd megcsókolt.
- Be kell vallanom valamit. – mondtam két csók között. – Utálom Brad Pittet.
- Ennek őszintén örülök. És mit gondolsz a görög, illetve finn istenekről?
- Hát, személyesen csak egyet ismerek, de vele tökéletesen meg vagyok elégedve. Csak el ne bízza magát.
- Majd megüzenem neki. – mondta. – Hoztam neked valamit. – folytatta, és adott egy szál gyönyörű kék rózsát.
- Imádom a kék rózsát! De szééép.
- Mint te.
- Köszi. – mondtam, majd adtam neki egy nagy puszit, majd elmentem keresni valami váza-félét. Közben kopogtattak.
- Biztos a kaja. Maradj, nyitom. – mondta Kimi, majd ment ajtót nyitni. Fél perc múlva meg is jelent a vacsival. Becsüccsentünk az ágyba és nekiláttunk.
Miután elpusztítottuk az egészet, csak feküdtünk egymás mellett és beszélgettünk.
- Nóri. – jött közelebb, és átkarolt. – Azt mondtad nem mész el.
- Nem is megyek.
- De Nicknek azt mondtad…
- Csak a hét elején. Hogy elhozzam a többi cuccom, és elmondjam anyáéknak, hogy mi a helyzet. Meg igyekszem magammal cibálni Vikit.
- Ja! Akkor jó. Itt ne hagyj nekem! Velem maradsz ugye?
- Persze. Eszem ágában sincs lelépni. Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen. – mondtam kedvesen.
- Remélem is. Mert nem akarok tőled megszabadulni. Nagyon nem. – adott egy puszit a homlokomra és ölelt tovább. Azt hiszem ezután nem sokkal el is aludtam.
A másnap hosszúnak ígérkezett, ahogy az egész hétvége.
Reggel korán kimentünk a pályára, Ron azonnal közölte, mi vár rám ma. Meg kell szerezni a szuperlicenszt, hogy egyáltalán beülhessek a McLarenbe. Ron kerek-perec kijelentette, hogy nem lesz egy könnyű menet. Nagyon nem. De vállalom. Tisztában vagyok vele.
- Az előbb jártam Max Mosleynál. Beszéltem neki rólad. Őszinte leszek, nem volt elragadtatva az ötlettől. De kora délután összeül a vezetőség, és a csapatfőnökök. Igyekszem meggyőzni őket. Szóval viszem az adataidat, és mindent ami jó irányba befolyásolhatja őket. – mondta Ron.
- Értem. Köszönöm.
- Én köszönöm. Nem nyugszom amíg tesztpilótát nem csinálok belőled. Most viszont megköszönném ha segítenél.
- Persze. Mit csináljak?
- Kapj fel egy fejhallgatót és ülj oda a számítógép elé. Mentsd el a kocsi minden beérkező adatát, jegyzetelj le mindent.
- Rendben, de… hol van az, aki ezt eredetileg csinálná? – kérdeztem.
- Családi okok miatt haza kellett utaznia. – hadarta el Ron, röviden…
- Áh, értem.
- Na akkor mindenki tudja a dolgát, szóval munkára emberek! – utasított rendre mindenkit.
Kimi beszállat McLarenjébe, és hamarosan kezdetét vette a napi teszt. Én pedig csináltam, amit Ron rám bízott.
|