4. rész
2006.10.10. 06:20
Mikor bevittem a rózsát egyszer csak kiesett belőle egy kártya.
- Mi ez még egy kártya?- megnéztem és egy telefonszám volt rajta. Hirtelen nagyon megörültem.- Csak nem Kimi száma? Most mit csináljak felhívjam vagy ne de ha felhívom mit mondok neki?- vettem egy mély levegőt és tárcsáztam. Kicsöng…
- Hallo!- szólt bele egy csengő női hang.
- Ez Kimi Räikkönen szám?- kérdeztem kicsit félénkem a meglepődöttségtől.
- Nem ez Jenni Dalhman telefonja.
- Elnézést téves számot hívtam.- és le is csaptam a kagylót.
Leültem a kanapéra mert nem tudtam, hogy mi ez az egész. ”Ő minek tenné bele a nekem szán csokorba egy nő telefonszámát? Vagy ez a barátnője lehet… vagy netalántán a felesége? Ezek szerint csak szórakozik velem? Ez nem lehet igaz!” Elfeküdtem a kanapén és csak ezek a kérdések jártak a fejemben majd elnyomott az álom. Éjjel rémálmaim voltak. Mindig csak azt láttam magam előtt, hogy egy nővel elsétál a repülőtérre és itt hagy.
Hajnalodott és megcsörrent a telefonom. Magántelefonszám volt.
- Hallo!- szóltam bele.
- Szia te drága! Megkaptad a rózsát?
- Szia te vagy? Megkaptam de hozzá még valamit de az nem telefontéma szerintem.
- Jó akkor nyolcra érted megyek és elmegyünk valahova reggelizni úgy jó lesz?
- Persze megfelel. Akkor nyolckor szia.
- Szia!
Ránéztem az órámra 7 óra volt. Elmentem letusoltam majd a tükörben megláttam a tükörképem egy rémség nézett vissza. Úgy látszik a rossz álmok megtették a hatását. Megpróbáltam rendbe hozni magam már amennyire lehetett. Majd meghallottam egy kocsi dudáját kinéztem az ablakon és ott állt a ház előtt. Felkaptam a kabátom és lesiettem hozzá.
Most egy szál de még mindig vörös rózsával lepett meg és persze egy váratlan puszival az arcomon. Bátor tett volt.
- Szia! Virágot a virágnak!
- Köszönöm szépen.- mosolyogtam rá. Beültünk az autóba mert kint nagyon hideg volt.
- Na hova menjünk?- kérdezte félénken. Az arcáról csak annyit lehetett leolvasni, hogy lehet megbánta az előző tettét.
- A közelben van egy nyugis kávézó oda szoktam járni.
- Hát akkor oda megyünk. És mi volt az amit nem tudtál elmondani telefonban?
- Majd megbeszéljük a kávézóban.
Végig csöndben ültünk egymás mellett már már idegesítő volt ez a csend. De hamar oda értünk. Bementünk a kávézóba és leültünk egy kis asztalhoz.
- Elnézést két kávét meg két brióst kérünk.- szólt a pincérnek.
- Rendben mindjárt hozom.- és már megint kettesben voltunk.
- Na most már elárulod mi miatt vagy ennyire titokzatos?- közben megfogta a kezem de én elhúztam amire nem igazán számított.
- Tegnap a csokor mellé mellékeltél egy telefonszámot amit én fel is hívtam de egy nő vette fel és azt mondta, hogy ez a szám Jenni Dalhman száma. Most csak szórakozol velem vagy nem?
- Én nem mellékeltem semmi féle telefonszámot a virághoz. Ám erről a nőről mármint Jenniről el kell mondanom valamit.- látszott rajta, hogy tetszik neki, hogy kicsit mintha féltékeny lennék.
- Hallgatlak. De nem féltékenységből kérdeztem csak szeretném tudni, hogy hányadán állunk.
- Hát hol is kezdjem. Jobb lesz ha a legelején. Szóval…
|