17. rész
2007.01.16. 06:57
A reggeli nap sugarai sütnek be a szobába én pedig a díványon ülök és egy csésze teát kortyolgatok hátha attól megnyugszok. Mikor belenézek a tükörbe rémes látvány fogad. A szemeim karikásak a sírástól. Kikerestem a mobilom a táskából majd Kimit hívtam.
- Szia Édesem!
- Szia! Miért nem hívtál tegnap?- kérdezte.
- Van egy kis baj.- próbáltam vissza fojtani a sírást.
- Mi a baj? Mi történt?- kérdezte ijedten.
- Nem tudok haza menni.
- De miért?
- Az öcsém eltűnt!!- végre sikerült kimondani és rögtön elkezdtem sírni.
- Nyugodj meg! Még ma odarepülök.
- Nem akarom elrontani az ünneped.
- Most melletted kell lennem és erről nem vitatkozok.
- De…
- Nincs de. Megyek és kész. Csak gyere ki a reptérre mert nem tudom, hogy hol lakik az öcséd.
- Kimegyek eléd. Most viszont elmegyek és megkeresem.
- Maradj otthon. Majd együtt megkeressük. Jó?
- Jó. Szia!
- Szia!
Letettem aztán mégis csak elindultam és kikérdeztem a szomszédokat. Sajnos nem lettem okosabb mert amiket mondtak az a nyomozó is elmondta. 2 óra szomszédlátogatás után hazamentem. Az üzenetrögzítőn egy üzenet várt.
- Szia Brooke!- Lucas hagyott üzenetet –Tudom már otthon vagy kérlek ne keress mert még neked is bajod eshet. Sajnálom és szeretlek drága tesóm!
- Lucas!!!
Gyorsan felhívtam a nyomozót és elmondtam neki az üzenetet. Ő is csak annyit tudott mondani, hogy nyugodjak meg. De ebben a helyzetben ki tud megnyugodni. Rápillantottam az órára már 4 óra volt. Kimentem a reptérre Kimi elé, de ő várt ott engem. Megölelt.
- Szia!
- Szia!- pár napja jöttem el, de egy örökké valóságnak tűnt. –Lucas ma hagyott egy üzenetet.
- És mi volt az?
- Azt mondta, hogy ne keressem mert bajom eshet. De ezt nem gondolhatta komolyan.
- Menjünk haza és majd ott kigondolunk valamit.
Otthon az ajtó előtt egy borítékot találtunk. Az írás rajta Lucasé volt. Gyorsan kibontottam és elolvastam.
„Vagy fizet 5 millió € vagy soha többé nem láthatja az öcsét.” Megfordultam és Kimi nyakába borultam.
- Mit ír?- odaadtam neki a levelet. –A pénzen ne múljon. Visszafogod kapni Lucast!
- Köszönöm, hogy itt vagy velem…
- Maradj egy kicsit csöndbe. Nem hallod?
- Mit?- kérdeztem.
- Ezt a kattogást. Szerintem fussunk.
Elkezdtünk futni és alig értünk a kocsi mögé felrobban a ház.
- Ezt hallottam.
- Ezt nem hiszem el.- míg én ott álltam értetlenül és néztem, ahogy ég a házunk Kimi hívta a tűzoltókat és a rendőrséget.
- Nem maradhatunk itt.- mondta –Valaki nagyon szeretné ha minket holtan láthatna.
- Jennire gondolsz?
- Igen. Miért te kire?
- Az emberrablókra. És mi van ha már Lucas sem él.
- Biztos vagyok benne, hogy él.
Ott álltunk az utcán és néztük a tűzoltó- és a rendőrautók közeledését. Majd egymásra néztünk és mindkettőnknek a szemében félelem volt. Féltünk a jövőtől, és attól ami még történni fog. Míg Kimi attól félt, hogy velünk történik majd valami addig én az öcsémet féltettem.
A nap már csak az ég alján volt látható és egy inkább közeledett az éjszaka sötétsége mi pedig elindultunk a közeli hotelbe.
|