Tudtam, hogy eljött az ideje, hogy közbelépjek. Mivel semmi sem volt nálam, amivel felvehettem volna a harcot nem maradt más választásom, mint bízni a szerencsében.
- Visszakérem a táskát és odaadom! – kezdte Kimi.
- Azt gondolod meg vagyok huzatva? Persze majd kiengedlek körülbelül 200 ember közé. Sajnálom drágám, meg kell halnod, nincs más választásod. Na igyekezz.
Kimi hátrálni kezdett a csukott ajtó felé. Mikor úgy gondolta, hogy nagyjából eljött az én pillanatom olyan erővel löktem ki a böszme nehéz ajtót, ahogyan csak bírtam. A szerencse mellém állt az ajtó ugyanis rendesen orrba vágta a nőt. Ameddig az felüvöltött megragadtam Kimi karját és az ajtóhoz akartam rántani, mikor szembe néztem egy hangtompítós pisztoly csövével.
- Azt ajánlom ne nagyon ugrálj, mert nem sok kell hozzá, hogy meghúzzam a ravaszt. – meredt rám fenyegetően, miközben a másik kezével vérző orrát törölgette.
Kimi döbbenten nézett rám.
- Te mit keresel itt?
- Nem örülsz nekem? Egyébként előletek bujkáltam. Akkor még azt hittem valami egészen mást szeretnétek a félhomályban művelni. – rántottam meg a vállam.
- Minek nézel te engem? – fakadt ki Kimi.
- Most mi a jó fene bajod van?
- KUSS LEGYEN! – kiáltott ránk Sarah. – Mindjárt keresztül lőlek mindkettőtöket és itt cirkuszoltok?Szánalmasak vagytok. – mondta dermesztően őszintén.
- Na mi lesz az öngyilkossággal? – kérdeztem tőle.
- Te átkozott kis szajha! – kiabált rám. Bárcsak ne lett volna odalent olyan hangos a zene, akkor már rég megmenekültünk volna. Így csak az én tervem válhatott volna be, de az kicsit későbbre volt tervezve.
- Nekem így is jó. – mosolyodott el a nő. – Talán így még jobb. A féltékeny testőr megölte a szeretőjét, majd magával is végzett? Mit szóltok elég drámai?
Eléggé az volt. És vérfagyasztóan megingathatatlan.
- Én nem szeretnék meghalni! – nyüszítettem.
- FOGD BE A POFÁD! Ha nem ütnéd bele mindbe az orrod, akkor most megúszhattad volna. Különben meg munkahelyi ártalom. – fintorgott megvetően.
- De én nem, még olyan fiatal vagyok! Nem árulok senkinek semmit! – nem volt más választásom, mint húzni az időt, ameddig csak lehet.
- Hát persze, hogy nem. A halottak nem beszélnek. Húzódjatok közelebb egymáshoz. – lökött Kimihez.
- Hát nem gondoltam volna, hogy a te karjaid között halok meg. – sóhajtotta Kimi.
- Ne mond, hogy szebb halálról álmodtál. – jelent meg egy halvány mosoly az ajkamon.
- Egyelőre még semmilyenről nem álmodtam. – vont vállat.
- Az élet néha kiszámíthatatlan. – bólintottam.
- Nem fognátok már be? Rohadt idegesítő mennyit tudtok dumálni! – csattant fel Sarah. – Egy valamit azért még áruljatok el nekem az utolsó szó jogán. – mosolyodott el. – Volt köztettek valaha is valami? És ne hazudjatok, mert még a végén a pokolra kerültök.
- Minden embernek vannak titkai, nem tarthatnánk ezt meg magunknak? – kérdeztem.
- De, egészen nyugodtan. Csak akkor ellövöm mind két térdedet és ameddig Kimi elmeséli te szépen elvérzel. – vicsorgott rám. Kétség sem fért hozzá, hogy ez a legnagyobb álma.
- Jó rendben. – bólintottam. – Akkor inkább mondjuk el. – néztem fel Kimire. Kimi értetlenül meredt rám.
- Jó rendben mondjuk. – bólintott végül, mikor el kezdett neki derengeni mi is a tervem.
- Hallgatlak titeket. – fogta ránk Sarah vigyorogva a fegyvert.
Élő közvetítés
Amennyiben élőben szeretnétek nyomon követni az eseményeket, akkor katt IDE (angol kommenttel)