|
18.
2008.01.20. 11:22
Reggel már 6-kor fennvoltam.
Nem tudtam tovább aludni. Kimi még nagyban horpasztott, addig felöltöztem és csináltam reggelit. 7-kor aztán Kimi is felébredt.
- Jó reggelt!
- Szia! Csináltam reggelit, csüccs le – mondtam vidáman
- Jó kedved van úgy látom – mondta miközben elkezdett enni
- Hát ja. Sajnálom ami tegnap volt, csak tudod a versenyek mindig kiborítanak egy picit. De most már minden rendben és harcra kész vagyok. Ha megetted akkor majd öltözz fel, és gyere a hallba. Én lemegyek, mert még beszélnem kell Kate-tel. – hadartam el gyorsam, majd kimentem a szobából
- Rendben – pislogott Kimi, hogy mi ütött belém
Miközben battyogtam lefele, azon gondolkoztam, hogy mi lesz a verseny vége. Vajon túléljük vagy nem?
- Szia Asley! – köszönt Jim
- Szió! Felhívnám Kate-tet ha nem ba!
- Nem dehogy, tessék –adta ide a telót
- Köszi!
Kb. a 4. csörgésre felvette
- Szia! Azt hittem már nem is veszed fel. Tegnap nem tudtunk beszélni, ezért gondoltam felhívlak még a versenyt előtt. Esetleg ha odavesznék, akkor halld utoljára a hangom, de ne félj, mert még sokáig foglak boldogítani. Mi van veletek? Olyan szótlan vagy! –hadartam ismét
- Szia! Látom fel vagy pörögve, mert nem is hagytál szóhoz jutni. Ilyen hülyeséget meg ne is mondjál, hogy utoljára hallom a hangod. Amúgy jól vagyunk, Chris-sel majd mindjárt indulunk anyáékhoz. Üzensz nekik vmit?
- Jah, puszilom őket és szeretem őket. De ha lehet a versenyt ne mond nekik jó?
- Jaj Asley…. Oké, befogom, de ha vége lesz elkell mondanod nekik!
- Jó elmondom, ha vége, most le kel tennem, mert jön a partnerem. Szia!
- Kicsoda? Szakítottál Kimivel? – ezt már a búgó telefonnak mondta
Kiminek még most is elég álmos feje volt, de majd a frisslevegő biztos felébreszti.
- Sziasztok emberek! A verseny fél óra múlva kezdődik, úgyhogy lehet a rajthoz állni lassan. Néhány fontos infó: 5-ösével fogtok indulni, akik párban indulnak azok természetesen 1 embernek számítanak. A lejtő végéhez tettünk néhány kötelet, ha vki esetleg lezuhanna, még megtudjon kapaszkodni. Mivel lesiklásról van szó, ezért TILOS tönymörögni és lépésről lépésre haladni a lejtőn. A lejtő 2 oldalán mentő csapatok vannak, ha vmi baj adódna, és egy mentőhelikopter is körözni fog a verseny alatt. Sok szerencsét mindenkinek! – hangzott a bemond srác hangja
- Gyere menjünk! Szeretnék a legelső sorból indulni, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta – tördelte a kezét Kimi
- Ideges vagy? Nézd nem muszáj velem jönnöd, és ezt komolyan gondolom. Ha nem akarsz akkor ne gyere, nem fogok haragudni rád! – simogattam meg az arcát
- Dehogy nem! Megyek és kész! – állt meg előttem katonásan
- Akkor meg idegesíts, mert én is az leszek! Szeretlek! – mondtam majd megcsókoltam
Lassan elindultunk a tömeggel a rajthoz. - Hát mint ne mondjak, tudtam én hogy sok őrült ember van, de azért ennyit még nem láttam, aki az életét felteszi. – gondolkoztam magamban
- Akkor úgy látom az első sor már készen is van! Hát akkor……..3…2…1… RAAAJT . Óóó nem, az egyik versenyző megbotlott egy sziklában, juj ez biztos hogy fájt….a többi 4 még épségben száguldozik lefelé…de nem sokáig hiszen az egyik versenyző léce belegabalyodik a mellette lévőébe….neeeeeeee…már van 2 halottja a versenynek. Nyugodjatok békében.
- Szegények… - mindenki síri csöndben nézte az óriáskivetítőt és hallgatta a közvetítést.
- Hát 3-an szerencsésen visszaértek. Álljon fel a következő sor.
- Gyere! – húztam oda Kimit a rajthoz
- Minden rendben lesz! – szorította meg a kezem és adott egy gyors csókot.
- Na….srácok…megvan az első párunk is… hajrá gyerekek… és 3…2…1…Indulhat a banzáj
Egész végig Kimi mellett voltam. Már közeledett a szakadék, de nem tudtam lassítani.
- Asley lassíts már! – hallotta, ahogy Kimi ordít
- De nem tudok! – kiabáltam vissza – túl gyorsan megyek
Ebben a pillanatban véget ért alattam a talaj, és csak szálltam….még épp megtudtam kapaszkodni a kötélben, amikor vki megfogta a kezem.
- Végre szemtől-szembe
- Maga hogy kerül ide? – ismertem föl a fenyegetőt a hangjáról
- Mondtam, hogy gondolkozzál…de látod látod, nem hallgattál rám… milyen itt a semmibe lógni? Hm?
- Maga elmebeteg barom! Eresszen el! – ordítottam rá, Kimi hol vagy?
- Az nem lenen szerencsés döntés rád nézve… - és ránézett a kezemre, amit csak ő tartott – ha nem bánod a kötelet levágtam – és elkezdett vigyorogni
- Mit ártottam én magának?
- Nem szeretted a fiam! Emlékszel még rá? Tomra!
- Maga az apja? – sápadtam le – Tomnak már van barátnője, mért zaklat engem
- Mert én azt szerettem volna, ha te leszel a barátnője….
- Azonnal engedje el! – jelent meg Kimi a háta mögött
- Kimi menj el innen!
- Jobban tenné, igaza van Asleynek!
- Eressze el! – jött közelebb
- Kimi ne! Ő fog engem….nincsen kötél – mondtam neki elcsukló hangon
- Asley….- nézett rám Kimi könnyes szemekkel
- Menj el! Kérlek! – sírva mondtam – nem akarom hogy bajod legyen – s elfordítottam a fejem, amikor megláttam egy kötelet. A szabad kezemmel lecsatoltam a deszkát a lábamról, majd a kötelet a lábam köré csavartam. Még szerencse, hogy mindig függeszkedtem gyerekkoromban és a tesi órán is ezt játszottuk.
- Szeretlek!
- Asley ne…………
- Kislány, ne tedd – mondta az ürge, aki eddig bámészkodott a tájban
De már nem vártam meg, hogy mit mondanak, elengedtem magam, és a férfi annyira meglepődött hogy elengedte a kezem, majd a mélybe zuhant. Ott csüngtem és közben kiabáltam
- Asley! – jött oda Kimi
- Segíts lécci, mert már nem sokáig bírom – nyújtottam a kezem
Jó 10 perc után sikerült feljutnom. Amikor felnéztem, mindenki ott állt és éjjeneztek.
- Ne hagyj itt soha… - ölelt magához szorosan Kimi
- Nem foglak! – mondtam sírva – soha – majd megcsókoltam
- A rendőrség is jött már le. Ezt a komát már keresték többször is, de soha nem tudták elkapni. Gyere menjünk föl!
- Rendben – elindultunk, majd hirtelen megálltam – a többiek visszaértek?
- Igen. Mindenki! Már csak mi hiányoztunk!
| |