|
21.
2008.02.10. 11:25
Amikor felkeltem és az órára néztem már fél 6 volt.
Jó sokat aludtam, igaz a kanapé meg az egész tegnapi nap nagy hatással volt rám. Felkeltem és lementem a halba.
- Szia Jim! Hogy vagy? – kérdeztem még álmosan
- Szia Asley! Jól köszönöm. Kérsz egy kávét, mert úgy nézel ki mint aki most kelt fel. – és már öntötte is
- Igen köszi, és tényleg most keltem fel. – kortyoltam bele
- El is hiszem, hogy a tegnapi nap kimerített. Kate hogy van?
- Tegnap beszéltem bele, jól vannak. Chris is jól van. Mikor is lesz a verseny? – érdeklődtem
- Január 6-án. Mért?
- Öhm…nem semmi, csak elfelejtettem – mosolyogtam
Kávézásomat Kimi szakította félbe amikor lerohant a lépcsőn, mint egy őrült és egyből a pulthoz sietett.
- Szia Jim! Nem láttad Asley-t? Amikor felkeltem már nem volt sehol. Remélem nem csinál semmi hülyeséget – aggódott tovább. Csak mosolyogni tudtam, annyira édes volt.
- Kimi szerintem kérdezd meg tőle – mutatott felém
- Hali! Nem akartalak felkelteni és a cetli íráshoz meg lusta voltam. Ne haragudj! – sütöttem le a szemem
- Jaj semmi baj! De máskor ne légy lusta. Azt hittem, hogy valami hülyeséget csinálsz. – ölelt át
- Azt csinálok most is – néztem rá komolyan
- MI? – kérdezte meglepődve – Most is?
- Igen. Tudod a túlzott kávéfogyasztás nem jó a szervezetnek. – mondtam teljes komolysággal
- Nagyon vicces! – mosolygott Kimi
- Tudom. De egyben igaz is. – válaszoltam mosolyogva
Miután megittam a szervezetrombolómat visszamentünk a szobába. Megnéztünk egy filmet majd ettünk. Lehetett kb. 8 óra, amikor Kimi megszólalt
- Nem megyünk el az Eshovarba?
- Mért is ne. Úgy sem tudok aludni – azzal elkezdtem készülődni
- Oké, akkor ezt megbeszéltünk – és már ő is öltözött
Kb. egy fél óra múlva már indultunk is. Szinte az egész helységtele volt. Meglepődtem mert sosem szoktak ennyien lenni, kivéve ha valami nagy ünnep van.
- Jós sokan vannak. – lepődött meg Kimi is
- Jah…lehet valami ünnep van, vagy nagyobb buli, amiről mi nem tudunk – s közben mentünk a pulthoz
- Sziasztok! Mit adhatok? – kérdezte Bill a csapos
- Szia Bill! Nekem egy vodkásnarancs lesz és te Kimi?
- Én…öhhmmmmmmm…hát… - vakarta a fejét
- Oké….neki is ugyanez lesz – adtam le a rendelést – mi a baj? Mindig szoktad tudni hogy mit akarsz inni, most meg elgondolkoztál! Van valami? – érdeklődtem
- Nem nincs semmi, csak nem is tudom, most a gondolkodáshoz túl fáradt vagyok
- Kimi, akkor menjünk vissza, ha fáradt vagy, mondjuk te mondtad hogy jöjjünk ide, nem értelek… - simogattam meg az arcát
- Nem úgy vagyok fáradt, testileg, hanem agyilag. – bizonygatta igazát
- Ahham…oké. Oh....nézd csak itt az italunk. Egészségünkre! – koccintottunk. Nem tetszik ez nekem, még hogy agyilag fáradt. Amióta idejöttünk a pulthoz mindig elkalandozik. Nem csodálom, táncos lányok a toppon. Csodás. De mióta érdeklik Kimit az ilyen lányok?
- Kicsim, most egy kicsit elmegyek jó – megsem várva válaszom, már le is lépett
- Oké – mondtam magamnak, hát persze. Menj csak el, jól elleszek.
Megittam a poharam tartalmát, fizettem, majd utánamentem. Bent nem volt sehol, ezért kimentem körbenézni
- Kimi, én még mindig szeretlek! Kérlek hagyd ott Asleyt, hidd el nem bánnád meg – és elkezdte simogatnia az arcát
- Nézd Emily én szeretem Asleyt, és nem én léptem félre, hanem te. Úgyhogy hagyj engem békén! - tolta el magától
Ezt nem hiszem el…….forr bennem a méreg. Áááá
- Szia Emily! Nem láttad Kimit erre? Kijött a bárból és nem találom! – néztem rá mosolyogva
- Nem Asley! Sajnálom. Én is őt keresem, mert tudod amikor összevesztetek, nálam volt…szeretném visszaadni neki a boxert. – vigyorgott a képembe
- Ohh….tényleg? Hallottam mindent, a jó előbb. - mosolyogtam
Erre már nem tudott válaszolni, látszott rajta hogy most igazán meglepődött. Sarkon fordult és elment. Én meg Kimi után mentem. Elment a Halál lejtőhöz. Ott ült egymagában…tudom hogy van vmi baja, de mért nem mondja el.
- Szia! - ültem le mellé
- Szia! Hát te? – nézett rám nagy szemekkel
- Öhm….utánad jöttem. Kimi mi a bajod? Emily? Vagy esetleg én?
- Asley, Emily meg én köztem már nincs semmi. Nem érdekel. Csak tudod, gondolkoztam…
- Kettőnkről igaz? Amikor összevesztünk igaz? Erről van szó… - halkult el a hangom
- Igen! És…
- És szakítani akarsz igaz? Mert ha ingen, akkor mond meg nyugodtan, nem fogok rád haragudni! - vágtam a szavába
- Nem, dehogyis! Csak annyi, hogy…
- Hogy már nem úgy szeretsz mint régen? – ismét közbevágtam.
- Nem! – és már a kezét a számra is tette, amikor meglátta hogy nyitnám ki újra – csak annyi az egész, hogy most gondolkoztam el kettőnkről és…mindjárt itt a karácsony, és nem tudom, hogy mit szólnál hozzá, ha elmennénk a szüleimhez? De ha nem akarod akkor nem megyünk, csak egy ötlet volt. – vette el a kezét
- Csak ennyi? Kimi ne nézz madárnak…ezért nem gondolkozik ennyit egy ember…a pultnál láttam, hogy a táncos csajokat nézted, nem tudtam hogy érdekelnek – néztem rá
- Igazából, amikor ránéztem a lányokra, akkor tudatosult bennem, hogy téged szeretlek, mert már nem is érdekelnek más lányok, mert te vagy nekem a legfontosabb. Amúgy meg, ezen kívül tényleg a közös karácsonyon gondolkodtam, hogy hol lehetne a legjobb.
- Annyira szeretlek! – csókoltam meg
| |