39. rész:
2007.02.07. 06:43
Miután megbeszéltük a részleteket Rollieval, visszamentem dolgozni. Éppen végeztem a munkával, és a büfében vártam a teámra és a melegszendvicsemre, amikor megszólalt a telefonom.
-Szia Roll, mondd.
-Nem fogod elhinni mit hallgatok.
-Csak nem Mendez telefonál?
-Miért vagy ilyen kedvromboló? Igen. Ő. De azt már nem fogod kitalálni, hogy kivel.
-Az tuti. És ki az? Gondolom itteni, ha már felhívtál.
-Nem éppen.
-Hm? Akkor ki?
-Frank.
-Tudtam én, hogy nem stimmel vele valami. –intettem Connie-nak, hogy üljön le, mert időközben megállt az asztal előtt. –És miről csevegnek.
-Rólad.
-Rólam?? És mégis miről?
-Arról, hogy Franknek az lett volna a feladata, hogy a többiekkel ellentétben lelőjön tegnap este, nem pedig mellétek lőni.
-Na szép!! Már csak ő hiányzott. Nem lehetne valahogy kivonni a forgalomból?
-Meg akarod ölni?
-Dehogy! Csak hatástalanítani. Legalább addig.
-Meddig?
-Amíg meg nem csinálom amiről beszéltünk.
-Jah, tényleg. Bocs. Akkor majd még beszélünk, Szia.
-Szia. Bocs Connie, csak Rollieval beszéltem.
-Semmi gond. Hallottam a tegnap éjjelről.
-Hát eléggé húzós volt.
-Nem féltél bemenni?
-Viccelsz? Mindig félek. –mosolyogtam- de aztán arra gondolok, hogy azok az emberek, akik bent vannak még jobban félnek, és akkor már nem én vagyok a fontos. Mondjuk most óvatosabb voltam.
-Óvatosabb?
-Aham, jobban kell most vigyáznom magamra. –mosolyogtam még mindig.
-Csak nem?? –kerekedett el Connie szeme.
-Hát, ha arra gondolsz, akkor igen.
-Jajj, de jó!!!! Gratulálok –ölelt meg és adott puszit.
-Köszi. Kérsz valamit? A vendégem vagy.
-Oh, köszi, de nem kérek semmit. Egyébként csak egy kis titok, én is babát várok.
-Komolyan??? Gratulálok!!! –most én öleltem meg és adtam neki puszit.
-Mi lenne, ha majd együtt vennénk meg a babaruhákat?
-Szuper ötlet. Majd egyeztetünk.
-Okés. Á, ott jönnek a srácok. –mutatott a lift felé, mert Kimi és Juan felénk tartottak.
-Sziasztok. –köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! –válaszoltunk mi is egyszerre.
-Mit szólnátok hozzá, ha holnap elmennénk bulizni? –vetette fel Kimi.
-Nekem tetszik az ötlet –helyeselt Juan. –Csajok? Benne vagytok?
-Részünkről okés. –válaszoltunk ismét egyszerre.
-Jajj, majdnem elfelejtettem –kezdtem keresgélni a táskámban –Tessék. –nyújtottam Kimi felé egy kulcsot.
-Mi ez?
-Én lakáskulcsnak szoktam hívni, de te bárminek hívhatod. Csak hogy ne kelljen csengetned.
-Köszi édes –vette el Kimi a kulcsot, és cserébe kaptam egy csókot. Hát igen, amikor Rollietól jöttem visszafelé, eszembe jutott, hogy másoltathatnék kulcsot neki.
-Nos, akkor holnap hánykor és hova menjünk? –kérdeztem a srácoktól?
-Én tudok egy klassz helyet, tudod Connie, ahol a múltkor voltunk, csak nem jut eszembe a neve.
-Jajj igen, az tényleg jó. Isteni a kaja, és tök jó a zene, jókat lehet táncolni.
-Szuper, akkor majd jól megtáncoltatlak –vigyorogtam Kimire.
-Nem megyünk inkább moziba?
-Te akartál édesem bulizni, viseld a következményét.
-Látjátok milyen nő a feleségem?? –kérdezte tök komoly fejjel, de a végén elnevettük magunkat.
-Bocs, Rami az –állt fel Kimi az asztaltól miután megszólalt a telefonja. –Sajnálom, de nekem most mennem kell. Raminak szüksége van rám. Holnap találkozunk édes –kaptam egy csókot, és már el is tűnt.
-Hát ez gyors volt, de ha megbocsátotok én is megyek. Holnap lesz egy kis dolgom, és addig még el kell intéznem valamit.
-Okés, menj csak, 10-re értetek megyünk Juannal, jó?
-Okés, ezt megbeszéltük. Sziasztok.
-Szia –hangzott egyszerre a válasz. Beültem a kocsiba, és egyenesen Rollie-hoz mentem.
-Szia, előkészítetted a dolgokat?
-Szia, igen, minden megvan.
-Akkor gyerünk.
-De…arról volt szó, hogy holnap megyünk.
-Tudom, de…
-Akkor?
-A holnap mégsem jó. Meg Kimi most nincs otthon, így nem fog aggódni értem.
-Á, így már mindjárt más. De még mindig nem tudom, hogy hogy gondoltad ezt az egészet.
-Úgy, hogy hazaugrom átöltözni, tudod a cuki kis fekete FBI-os rucimba.
-Te jó ég, még mindig azt kell viselnetek? –szörnyülködött Rollie. Hát igen, csak azért jó, mert fekete, és az ember tényleg nem kelt benne feltűnést, de egyébként úgy vacak az egész ahogy van.
-Aham, muszáj. De ez az utolsó, aztán esküszöm elégetem.
-Jól van, akkor induljunk. –pakolt be minden a furgonjába és elindultunk hozzám.
-Rögtön jövök.
-Okés, itt megvárlak. Csak siess.
-Rohanok. –indultam el a lakásba. Gyorsan átvettem a fekete cuccomat, és plusszba még felvettem egy fekete baseball sapkát. Elraktam a pisztolyom, és már mentem is le.
-Nos? Gyors voltam?
-Mint a villám, de mostmár pattanj be. És méltóztatnád végre elmondani, hogy hogy tervezed az akciót?
-Tulajdonképpen nem körvonalazódott még minden, csak arra gondoltam, hogy valamivel megzavarhatnád, amíg én bejutok, aztán ha bent vagyok nincs gond, csak még ki kell valahogy mennem. És különben is, csak a dolgozószobáját akarom bepoloskázni.
-És mégis hogy zavarjam meg?
-Nem tudod beindítani például a kocsija riasztóját?
-De azzal nincs gond. De ezt tedd el. –nyújtotta át a már megszokott fülhallgatót és a mikrofont. –És még megkapod ezt is –egy minikamera.
-Nem túlzás ez egy kicsit?
-Vagy elteszed, vagy akció lefújva.
-Igen papa.
-Hiába gúnyolódsz. –mosolygott.
-Én?? Soha, meg sem fordult a fejemben. –mosolyogtam.
-Akkor kéz és lábtörést.
-Kösz. –majd óvatosan átmásztam a kerítésen. Odaosontam a dolgozó szobájának az ablaka alá. –Okés, indulhat a riasztó. –súgtam a mikrofonba. Majd amikor hallottam, hogy tényleg beindult a kocsi riasztója, óvatosan belestem az ablakon. Mendez felállt az íróasztala mögül, és kiment az irodából. Sikerült kinyitni az ablakot, és be is tudtam mászni. Villámgyorsan szétszedtem a telefonját, és elhelyeztem az első poloskát. A következőt a villanykapcsolóba tettem.
-Gina, Mendez visszament a házba. –hallottam Rollie hangját.
-Kell még egy kis idő, kapcsold be újra a riasztót.
-Okés, menni fog. –majd hallottam, hogy ismét megszólal a fülsüketítő zaj. –Bingó, kint van. –több poloskát nem akartam elhelyezni, mert még a végén megtalálja, viszont igyekeztem bekukkantani a fiókjaiba.
-Azt hiszem találtam valamit. –húztam ki egy aktát, amin a McLaren Mercedes-projekt felirat virított.
-Gyere ki!! Visszament.
-Még egy kis idő kell.
-Nincs több! Gyere ki!!!!!!!! –a fenébe!!! Nem hiszem el!!! Pont most??? Visszacsúsztattam a többi közé, majd kiugrottam az ablakon. Éppen összeszedtem magam, amikor láttam, hogy a ház mögül egy rotweiler sétált felém. Nekem sem kellett több, rohanni kezdtem a kerítés felé, a kutya meg persze utánam.
-Takarodj!!! Rollie!!! Szedd le rólam ezt a dögöt!!!!
-Fél perc!!!
-Nincs annyim!! –te jó ég, ez a kerítés mindig ilyen messze volt vagy csak most tűnik úgy? Rohantam, amennyire csak tudtam. Egyszer csak a kutya megtorpant, és vonítva elment, miközben átmásztam a kerítésen. –Végre! –dőltem neki a kerítésnek és kifújtam magam.
-Jössz már? –szólt ki Rollie.
-Aham. –szálltam be a furgonba. –Szabad megtudnom, hogy miért vagy ilyen morcos?
-Bocs, csak kicsit ideges vagyok. Menjünk –taposott bele a gázba. Miután visszaértünk Rolliehoz, még beüzemeltük a gépet, amin majd ellenőrizheti Mendezt, aztán jól eldumáltuk az időt. Lehetett kb. hajnali kettő, amikor hazaértem. Amint beléptem, hirtelen felkapcsolódott a villany…
|