Csöndben mentünk a terembe, ahová a recepciós küldött minket. Még nem voltak ott a kosztümösök, de szerencsére egy-két perc elteltével megérkeztek. Elénk raktak egy rakat tervet. Egyik rosszabb volt, mint a másik. A rumbához mindenképpen rövidebb ruha kell, a keringőhöz meg hosszú, de ezek valahogy teljesen más elképzelésen vannak.

-Nézzétek. Igazán klassz, hogy ennyi tervvel előálltatok, de… –kerestem a szavakat, hogy elmondjam pocsék munkát végeztek-…a táncosok nem ilyen ruhát szoktak viselni. A rumbához rövid kell, az latin tánc. A latin táncok többségét rövid ruhában táncolják, a keringőhöz viszont hosszú, mint a menyasszonyi ruhák.

-Szuper, akkor most mindet tervezzem át?? –kérdezte Katherina.

-Jó lenne. És kérhetnénk más színeket?

-Milyet?? –rémüldözött Katherina. De édes, hát én ezt a neonzöldet tuti nem veszem fel.

-Mondjuk a latinhoz valami piros vagy bordó kellene, a keringőhöz meg fehér.

-És te?? Neked is a piros és a fehér tetszene? –fordult Katherina Kimihez. Anyám, ez a hangnem. Szerintem ha ketten lennének, akkor nem zavartatná magát, és ráugrana.

-Ö…szerintem Raquelt kérdezd, ő a táncos. –hárított gyorsan Kimi. Hehe, ezt megkaptad.

-Rendben, akkor piros és fehér –írta fel a színeket. Látom nem rajong most értem, de ez érdekel a legkevésbé. –Van még valami egyéb kívánság? –kérdezte kedvetlenül.

-Nem hiszem. Vagy Kimi, neked van valami?

-Tessék? Mi??

-Ötlet, külön kívánság a ruhához. –valahol nagyon elkalandozott.

-Ja nem, nincs.

-Okés, akkor végeztünk is. További szép napot! –sétált ki Katherina a teremből.

-Hát ez gyors volt. Mondjuk amilyen pocsék terveket mutatott…nem tudom, hogy ki venné fel őket.

-Miért, az a neonzöld nagyon jól állt volna neked, megy a fekete hajadhoz. –mondta komolyan Kimi, majd az arcomat látva elnevette magát. –nyugi, csak vicceltem.

-Szerencséd. Egyébként csak úgy mellékesen, a te szöszi fejedhez is ment volna.

-Igaz, de szerencse, hogy megmentettél minket attól a borzadálytól.

-Na látod. Hupsz, bocsi, ezt fel kell vennem. –megint spanyol számról hívnak. A gyomrom is görcsbe rándult, mert gondoltam, hogy megint a zsaruk keresnek, s a gyanúm be is igazolódott, ahogy felvettem. –Raquel Mendez.

-Jó napot. Julio Nieto vagyok a barcelonai kapitányságról.

-Jó napot.

-Azért hívtam fel ismét önt, hogy tudassam, újabb fejlemény állt be a nyomozás folyamán.

-Fejlemény??? Milyen fejlemény.

-Van egy gyanúsítottunk. –a lélegzetem is elakadt, nem tudtam, hogy hirtelen mit mondjak erre- elnézést, itt van még?

-Igen, csak…meglepett a dolog. És ki az??

-Sajnálom, arról egyenlőre nem adhatok felvilágosítást, de amint többet megtudunk, azonnal értesítjük.

-Rendben. Köszönöm.

-Viszont hallásra.

-Visszahall. –bontottam a vonalat.

-Valami baj van. –fordított maga felé Kimi.

-Van egy gyanúsítottuk. –mondtam halkan. Még mindig a hallottak hatása alatt álltam.

-Az jó, mármint akkor tisztázódhat a baleset, nem? –karolt át.

-Talán. Nem tudom. Nem iszunk meg valamit? Azt hiszem jól esne egy tea.

-De, menjünk. –azzal átmentünk az étterembe, és rendeltünk egy-egy teát. Pechünkre hamarosan Cornelia sétált be az étterembe. Ismét itt volt az ideje, hogy előadjuk a szerelmespárt, így Kimivel végig egymás kezét fogtuk. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert hazudnék, csak az a gáz, hogy ez az egész csak színjáték. –Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe, látom hogy kellemetlen –húzta vissza Kimi a kezét.

-Nem, nem az…csak…nem szoktam ilyet csinálni.

-Tényleg sajnálom, ne haragudj.

-Semmi gond. –simogattam meg a kezét. Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Én nem bírok sokáig tettetni.

-Sziasztok!! –huppant le hozzánk Rami- mit szólnátok egy ma esti bulihoz? Nem fogadok el ellenvetést, mert holnap hazautazom. 10-kor találkozunk lent!- azzal már ment is tovább, meg sem várva, hogy mit válaszolunk.

-Hát ez gyors volt. –pislogtam még Rami viharos távozása után.

-Mindig ilyen. Akkor jössz? –nézett rám reménykedve.

-Hát…-igazából kedvem lenne menni, csak nem tudom, hogy mi történne. Mármint köztünk szerintem semmi, sajnos, csak azt nem tudom, hogy hogy reagálnék, ha mással látnám.

-Hallottad Ramit, nem fogad el ellenvetést.

-Rendben, akkor megyek. De most inkább menjünk próbálni, már nem sok van a koreográfiából. –azzal átmentünk a próbaterembe, és a nap hátralévő részét ott töltöttük. Miután végeztünk, mind a ketten felmentünk a szobáinkba, hogy készüljünk a Rami által beharangozott bulizásra. Tusolás helyett most vettem egy forró fürdőt, majd törülközőbe csavart hajjal, fürdőköpenyben próbáltam kitalálni, hogy mit vegyek fel. Nem akarok nagyon kihívóan felöltözni, de apácának sem akarok kinézni. Szóval kénytelen leszek valami köztes megoldást találni. Egy fekete miniszoknyára, és egy halványlila csipkés toppra esett a választásom. De milyen cipőt vegyek fel??? Á, megvan, hoztam egy fekete szandált is, amit mindenhez fel lehet venni. Aham, jól is mutatott együtt. Nem volt mást tennem, csak felöltözni, sminkelni és megcsinálni a hajam. Nem csináltam vele sok mindent, csak beszárítottam. Okés, azt hiszem készen vagyok. Megálltam a tükör előtt, és még egy utolsó pillantást vetettem magamra. Vagy lehet, hogy mégis nadrágba kellene mennem??? Nem, arra már nincs időm, hogy átöltözzek, 3 perc múlva 10. Akkor nem maradt más hátra, mint előre. Pont akkor zártam a szobám ajtaját, amikor Kimi előjött az övéből. Ha nem lenne a szobakulcs a zárban, akkor tuti, hogy elejtettem volna. Egyszerűen nem tudtam megszólalni, annyira észvesztően nézett ki. Egy koptatott farmer nadrág volt rajta meg egy fekete ing, a haját meg felzselézte. Miért??? Miért néz ki ilyen jól??? Nem szabad hozzá közel kerülnöm. Be kell vagy legalábbis kellene tartanunk a 3 lépés távolságot.

-Huh, nagyon csinos vagy. –bókolt Kimi.

-Köszi…te is jól nézel ki. –remélem nem volt semmi fura a hangomban.

-Mehetünk?? –mutatott a lift felé, mert én még mindig az ajtóban álldogáltam.

-Ja, igen. –indultam el vele. Én ezt nem fogom bírni. Valaki segítsen!!! Az nagyon gáz, ha azt mondom, hogy megfájdult a fejem?? Aham, az gáz lenne, és tök átlátszó.

-Nagyon csöndben vagy. –mért végig Kimi, miközben a lift egy kicsit döccenve megállt a földszinten.

-Csak elgondolkodtam. –válaszoltam röviden.

-Okés. Nézd, ott van Rami. –mutatott Kimi a bátyja felé, aki éppen egy lányt fűzött.

-Á, végre itt vagytok! –jött elénk a csajszival.- szeretném bemutatni nektek Amelit. Remélem nem gond, hogy ő is jön.

-Nem, dehogy.

-Szuper. Szóval Ameli, ő itt az én legkedvesebb kisöcsém, Kimi.

-Az egyetlen! –szólt közbe az emlegetett személy.

-Aham, de az nem lényeg. Ő pedig itt Raqeul, a barátnője. –erre már én is felkaptam a fejem, mire Rami gyorsan kijavította magát- a táncpartnere. –okés, ez az este is jól indul.

-Inkább induljunk. –tért a lényegre Kimi, majd beszálltunk a kocsiba, és elindultunk az éjszakába. Nemsokára megálltunk egy klubnál, ahova könnyen sikerült bejutnunk: elég volt a kidobónak egy pillantást vetni Kimire.

-Ott van egy szabad asztal! –vette észre Ameli az egyetlen szabad helyet.

-Szuper, akkor csajok előre, tietek az asztal, mi hozzuk az italokat. –azzal Rami már húzta is magával Kimit a bár felé, mi pedig elindultunk az asztalhoz.

-Te tényleg táncos vagy? –nézett rám nagy szemekkel Ameli.

-Igen, miért?

-Nem tudom, csak valahogy másképpen képzeli el az ember a versenytáncosokat.

-És te? Te mivel foglalkozol?

-Én a egy butikban dolgozom..

-Az is szép munka. –a társalgásunk ennél a pontnál el is akadt. Még szerencse, hogy jöttek a srácok.

-Hoztunk 4 martinit. –dobta le magát Rami Ameli mellé, így Kiminek nem maradt más helye, mellém ült. –és miről csevegtetek amíg mi nem voltunk itt?

-Aki kíváncsi, hamar megöregszik. –kapott egy csókot Rami, majd elkezdtek egyre jobban smárolni. Kezdtem kínosan érezni magam, és ezt Kimi is észre vette.

-Nincs kedved táncolni? –kérdezte célozva feléjük.

-De, van. –egyeztem bele kézséggel az ötletébe. Felém nyújtotta a kezét, majd a táncoló párok közé vezetett. Kezdetben gyorsabb számokat játszottak, majd szépen lassítottak, míg végül mindenki lassúzott: mi is. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet, hogy még mindig táncolunk, és nincs meg az a bizonyos 3 lépés távolság. Hé, most mit csinál?? Miért simogatja a hátam??? Na jó, nem mondom hogy nem jó érzés, de… uram atyám, még egy ilyen puszi a nyakamra, és rögtön a karjaiba omlok. Nem volt időm sokáig gondolkodni, mert kaptam még egy, majd még egy apró puszit.

-Szerintem ezt nem kellene –súgtam a fülébe, mire kérdőn rám nézett. –nem hiszem, hogy jó ötlet. Sajnálom. –Bontakoztam ki a karjaiból, és visszamentem az asztalunkhoz. –Srácok, én visszamegyek a szállodába. Jó szórakozást, sziasztok. –búcsúztam el gyorsan tőlük, s mire Kimi visszaért, már régen a kijárat felé tartottam.

-Mit műveltél vele? –szegezte rögtön Kiminek a kérdést Rami.

-Semmit. Merre van?

-Elmegy, vissza a szállodába.

-Köszi. –indult el Kimi is kifelé, s miután nagy nehezen sikerült utat vágnia magának a tömegben, az utcán utol is ért. –Raquel, várj, hazaviszlek.

-Nem, nem szükséges, köszi. –még csak az kéne! Nem tenne jót, ha össze lennénk zárva.

-Ne aggódj, vettem a célzást, és nem fogok rád ugrani, azt viszont nem hagyom, hogy egyedül mászkálj az utcán. –mivel láttam, hogy ő is olyan, mint Rami, nem volt esélyem ellenkezni.

-Rendben, akkor menjünk. –indultunk el a kocsihoz, majd a szálloda felé vettük az irányt. Az úton egyikünk sem szólalt meg. Amit viszont furcsálltam, hogy Kimi felkísért a szobámig. –Köszi, hogy elhoztál, akkor…

-Akkor…

-Menj nyugodtan vissza Ramiékhoz. Én lefekszem aludni. –ja, majd valamikor hajnalban sikerül elaludnom.

-Okés. Akkor jó éjt.

-Jó éjt. –csuktam be az ajtót magam mögött. Hogy én mekkora hülye vagyok!!!! Villámgyorsan kinyitottam az ajtót, s megcsókoltam Kimit, aki még mindig az ajtóban állt, majd behúztam a szobámba, s bevágtuk magunk mögött az ajtót.